Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

A lakás használata is őriz archaikus vonásokat. Űriban a férfiak a hegyen levő istállókban aludtak. Nyáron a nagyszobában csak az öregek (a gazda és a gazdaasszony) aludtak, a többiek a kisszobában, kamrában. Tápiósápon egyegy fiatal pár a padlást is választotta hálóhelyül. A gyerekek itt kiságyon, vackon, széles lócákon, bölcsőben, a nagyszülők mellett, vagy a kikindában (búvóágy) aludtak. Tápióságon a földön a nagyapjuk bundája is alvóhelyül szolgált számukra. Étkezésnél a fő helyen, az ajtóval szemközti lócán a családfő ült. A gyerekek külön kis asztalnál ettek. A házaspárok egymás mellett foglaltak helyet. A gazdaasszony nem ült le, mert ő szolgált fel. Elsőnek mindig a családfő szedett az ételből. 2. TÖRZSCSALÁD A legtöbb ifjú pár a férj szüleinek lakásán kezdte a közös életet. Az első éveket a szülőkkel közös háztartásban töltötték. Az együttélés lehetett néhány év, de egy egész életre szóló is. Ezt tükrözi a menyecske szó használata is. A Tápió mentén addig számít valaki menyecskének, míg egy háztartásban élnek a férj szüleivel. „Az anyósoméknál hét évig voltam, mint menyecske. Aztán vették ezt a házat és idejöttünk." „Húsz évig voltam menyecske. Akkor halt meg az anyósom. Azután lettem a magam gazdája.''' „Én nem voltam menyecske, mert nekem meghalt az anyósom, azért kellett megnősülni a férjemnek." A házasságkötés évében újasszonynak tekintik. Amennyiben a törzscsaládban élést átmeneti állapotnak szánták, ezek az évek az újabb nukleáris kiscsalád anyagi alapjának a megteremtésére szolgáltak. „Együtt voltak", „egy koszton voltak" a. szülőkkel. Az anyós főzött, a fiatalok dolgozni jártak. Ez az átmeneti családforma jellemző volt akkor is, ha a fiatalok napszámba jártak, vagy Pesten találtak munkát. A menyecske csak a saját stafírungja felett rendelkezhetett. A stafírung nagyságát a család vagyoni helyzete határozta meg. A századfordulón a lányok sublótot kaptak, korábban menyasszonyi ládát (35. kép, 36. kép). A lányt így kielég esitették. Ha a menyasszonytánc árából vettek egy borjút, az is az övé lett. A régi öröklési rend szerint a lányok a Tápió mentén sem kaptak ingatlant. Bár a törvény elismerte a testvérek egyenlőségét az öröklésben, a lányokat még e században is gyakran kifizették, vagy rosszabb minőségű földet (homokot, káposztáskertet, szőlőt) juttattak nekik. A fiúk kapták a feketeföldet. Tápiószecsőn az egyik családban a 12 hold földet a következőképpen osztották fel: a fiúé lett nyolc hold, a két lány kapott 1—1 hold feketeföldet, a harmadik egy hold szőlőt, a negyedik lány csak pénzt. Borjút vett belőle. Az egyik tápiósági családban csak a fiúk kapták a földet. „Boris néném nem kapott földet, mert azt mondták, elvitte a ládában." A fiútestvérek se egyenlően örököltek. A legtöbb föld és a ház azt a fiút (a legidősebb vagy a legfiatalabbat) illette, aki vállalta a szülők gondviselését is. Tápióságon a legfiatalabbra esett a szülők választása. Ez az a házas gyermek, aki a szülők haláláig a törzscsaládban élt. Az apa rendszerint haláláig nem osztotta szét a vagyont. Szegényebb családoknál annak adta a kis darab földjét használatra, akivel együtt élt. A többi elment Pestre dolgozni. Ha az apa életében nem rendelkezett, a fiai osztották 697