Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

rínt ráfizetéses volt. Ebben természetesen fontos szerepe volt a gyakori tavaszi fagyoknak és a jégveréseknek. De — véleményem szerint — ebben szerepet játszik az is, hogy jelenleg a termelőszövetkezet az intenzív kultúrák (szőlő, gyümölcs stb.) optimális termeléséhez nem rendelkezik elegendő szakmunkással. Mivel a szakképzett munkaerő csaknem teljesen hiányzik, ennek évről évre ,,meg kell mutatkoznia" a szőlő termésátlagában is. Éppen ezért az a költséges, nagyméretű szőlőrekonstrukció, amelyet 1980ban elkezdtek, félő, hogy a jelenlegi munkaerővel (tehát az állandó szakmunkásgárda csaknem teljes hiányával!) nem hozhatja meg a nagyon várt jó eredményt. A növénytermelésben a szűkített önköltséget számítva minden ágazat nyereséges volt. Ez alól kivétel volt az utóbbi években a szőlő a fenti okok miatt. A termelőszövetkezetnek viszonylag legtöbb nyereséget a búza hozta a növénytermelési ágazatban. A termelőszövetkezet alaptevékenységében az állattenyésztés nem olyan jelentős, mint a növénytermelés. 1976 óta az állattenyésztésből származó összes árbevétel aránya fokozatosan csökken (1976-ban 21%, 1979-ben 17%) az ipari tevékenységgel szemben. 1979-ben az állattenyésztés minden ágazata — a szűkített önköltségen számolva — nyereséges volt. A növénytermelés melléktermékeit (borsósiló, répaszelet stb.) nagyon jól tudja hasznosítani az állattenyésztés. Az egyes ágazatok közül a hízómarha-tartás a legjövedelmezőbb. A háztáji gazdaságok és a termelőszövetkezet kapcsolata az állattenyésztés területén jó. A háztáji állattenyésztést a termelőszövetkezet azzal is segíti, hogy takarmányboltot nyitott. Különleges helyet foglal el a termelőszövetkezetben a versenylótenyésztés. A gazdaság sportlovai iránt külföldön növekedik az érdeklődés és elképzelhető, hogy hamarosan jelentős jövedelmet hozhat. A termelőszövetkezet kereskedelmi tevékenységével jelentős részt vállal a lakosság ellátásából. A termelőszövetkezetnek 1 húsboltja, 3 zöldségboltja és egy vendéglátó egysége van a faluban. A kereskedelmi hálózat további bővítését tervezik. Az ipari tevékenység aránya az összes árbevételből fokozatosan emelkedik (1976-ban 24%, 1979-ben 34%) (20. ábra). A foglalkoztatottak létszáma is fokozatosan növekedett és valószínű, hogy a jövőben is emelkedik a fejlesztési törekvéseknek megfelelően. A faluban már jelentéktelen a szabad munkaerő, ezért a jövőben elsősorban az elingázó munkaerő hazai foglalkoztatásával lehetséges az ipari tevékenység további fejlesztése, ami valószínű helyenként munkaerőfeszültséget okozhat. A melléküzemág működéséhez a termelőszövetkezet a munkaerőnek még 50%-át sem tudta biztosítani és egyáltalán nem valószínű, hogy a jövőben is számottevő lenne a belső erőtartalékok átcsoportosításával nyerhető munkaerő. A faluból az aktív keresők 60%-a elingázik, akiknek a nagy többsége szakképzetlen munkaerő. Amennyiben a melléküzemágban a bérszínvonal és a munkakörülmények megközelítik, vagy esetleg meghaladják az elingázók munkahelyeinek hasonló mutatóit, akkor a termelőszövetkezetnek a melléküzemág fejlesztésére irányuló tervei sikerülhetnek. Ebben az esetben a termelőszövetkezet nagyon jelentősen hozzájárulhat a falu fejlődéséhez. A jelenleg elingázó munkaerő helybeni foglalkoztatásával növekedhet a szabadidő, hatékonyabb lehet a háztáji gazdálkodás, több idő juthat szakképzésre, művelődésre. A melléküzemágban néhány évig krétát gyártottak. (1978 végéig az ország986