Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

hadnagyot választottak. A lányok fehér ruhában jelentek meg. A fiatalok öszszehordták az ételt (rétest, pogácsát, pampuskát) és együtt fogyasztották el. Farsang szerdáján a lányos házaktól tojást szedtek, melyet kuldulásnak neveztek. Ezt megsütötték és megették. Hétfőn este a fiatal házasok is részt vehettek a mulatságon. A lányos és a legényes anyák is megnézhették, hogyan táncolnak a fiatalok. A legénypajtások egymást segítő akciója volt a máj fa állítás. A nagylánynak a szeretője baráti segítséggel május éjszakáján az erdőről vitt egy fát, melyet a lányos háznál felállított. Ezt általában szalagokkal feldíszítették. Borosüveget vagy piros vízzel töltött üveget is kötöttek rá. A májfa sokszor még június közepén is ott díszlett a kapunál (26. kép). A lány- és legénykori barátságok ilyen szervezett formában házasságkötésig tartottak. Meghívták egymást a lakodalmukba, részt vettek egykori pajtásuk temetésén (27. kép). Szorosabb és rendszeresebb kapcsolat felnőttkorban azokkal maradt, akikkel keresztkomákká váltak. KERESZTKOMASÁG A nagykátai anyakönyvi adatok azt mutatják, hogy a XVIII—

XIX. században a keresztszülő valószínűleg nem volt vérségi kapcsolatban a gyermek szüleivel. Néhány év anyagát az alábbi táblázatban összesítettük: KIMUTATÁS A GYERMEK ÉS KERESZTSZÜLEJE KÖZÖTTI VÉRROKONSÁGRÓL keresztelések száma a keresztszülő születési év keresztelések száma idegen apai rokon anyai rokon nincs 1730. IX. 25.—

X. 30. 1731. I. 1—

VI. 18. 1740. I. 1.—

IX. 30. 1779. 1820. 1840. 9 42 73 137 200 223 6 42 71 132 199 223 1 2 1 1 3 Néprajzi megfigyeléseink szerint napjainkban már leginkább rokont választanak keresztszülőnek a Tápió mentén is, de még e század elején a barátok közül kerültek ki a keresztkomák. Általános gyakorlat volt, hogy több gyerek esetén is ugyanazt a személyt kérték fel keresztanyának. Ez lehetett a nő legjobb lánykori pajtása vagy a férfi barátjának a felesége. Az esetek többségében a lánykori barátnőre esett a választás. E szívességet viszonozták. „Egymásnak kereszteltünk." A harmincas években kezdett elterjedni az a szokás, hogy vérrokonok közül választanak keresztkomát. Példáink jól tükrözik e változást. „Akivel én barátnősködtem azzal megbeszéltük, hogyha férjhez megyünk, komaasszonyok maradunk. A szülők belerontottak, mert a testvérem is megnősült. Azt mondták, hogy ne idegent hívjak, hanem a testvérem feleségit. Így az első lányo631