Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Hintalan László: Mondókák, gyermekjátékok

két mutatóujjuk végére tapasztják. A mondóka közben fejük mögé emelik a két kezüket, majd ismét előrehozzák, de akkor már másik ujjaikat mutatják. Aki nem ismeri, valóban azt hiszi, hogy elszállt meg visszaszállt a Péter és a Pál.(+ Farmos, T.-szecső, — T.-sze]e). 192. „Repül a, repül a..." A szólító vagy olyan élőlényt, ill. tárgyat mond, ami tud repülni, vagy olyat, ami nem. Karját ő mindig fölemeli, de a többieknek csak a repülni tudóknál szabad. Aki elrontja, kinevetik (+ T.-szecső, T.szele, — Farmos, T.-szőlős). 193. „Húzd meg, ereszd meg" Kendő négy sarkát megfogja egy-egy gyerek. Egy a kendő fölött keverget, majd hirtelen rámutat valamelyikükre: annak épp az ellenkezőjét kell tennie, mint amit ő mond. Ha meghúzza, mikor „húzd meg"-et mondanak neki, zálogot kell adnia (4- Sülysáp, T.-szecső, T.-szele, — Farmos, T.-szőlős). „Találd ki!" 194. „Koszorú, koszorú.. ." Énekes körjáték. A dal végén a középen álló lánynak befogják a szemét; ha kitalálta, ki fogta be, cserélnek (+ Farmos, T.-szecső, T.-szele). 195. „Árva Panni húgom. .." L. MNT I. Más népek dalaival rokon dalok. Énekes játék, az előzővel azonos játékmóddal (+ T.szecső, — Farmos, T.-szele). 196. „Erre csörög a dió ..." Bekötik valakinek a szemét. Ha megfog valakit, meg kell hogy mondja a nevét. Ha kitalálja, cserélnek [+ Farmos, T.györgye (vak veréb), T.-szecső, T.-szőlős, — T.-szele]. 197. Csúszda. Körbe leguggolnak. Lábuk alatt kendőt dugdosnak, miközben mondják: „Itt a csúszda, jár a csúszda!" Közben rá-ráütnek a körben levőre, aki állandóan a kendőt keresi. Ha sikerül elkapnia, cserél azzal, akinél akkor volt. Férfiak is játszották aratásidőben, mikor kötényt hordtak (+ Farmos, Sülysáp, T.-szecső, Üjszilvás, — Mende, T.-szele, T.-szőlős). 198. Talpütőcske. Fonóban játszották fiúk-lányok. Ráült valaki egy székre, bekötötték a szemét, felemelte a két lábát, majd valaki jó nagyot ráütött az egyikre. Neki ki kellett találnia, ki volt az. Amíg ki nem találta, őt ütötték mindig (+ T.-szecső, — T.-szele). 199. Bírózás. Az előbbi játék változata: másképpen „seggrepacsi" néven ismerik, mivel oda ütnek. A kitalálás megnehezítése érdekében sokszor vesznek valamilyen tárgyat a kezükbe, és azzal ütnek (+ Kóka, T.-szele, Újszilvás). 200. Virágos. Az általánosan ismert játékot itt úgy játsszák, hogy az angyalnak, ill. az ördögnek virágok helyett színeket kell kitalálni (+ Mende, T.-szecső, Tszm, — Farmos, T.-szele, T.-szőlős). 201. „Messze földről jöttünk..." Ketten kimennek, összebeszélnek, majd a többieknek mozdulatokkal bemutatnak valamilyen mesterséget (lehet kitalált is). Ha sikerül valakinek rájönni, mire gondoltak, ő mehet ki egyikük helyett (+ T.-bicske, T.-szecső, T.-szele, — Tszm, T.-szőlős). 202. Fogadás. Ha valamiben nem tudnak megegyezni, kinek van igaza, ők ketten kezet fognak, egy harmadik meg elvágja. Amelyik veszít, az megadja a másiknak azt, amibe fogadtak (+ Farmos, T.-szecső, T.-szele, T.-szőlős). 898