Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Korkes Zsuzsanna: Népi gyógyítás a Tápió mentén

akkor az ágyára tettek néhány szálat Szent Rita emlékére, aki betegeket gyógyított és attribútuma a rózsa volt. A legjelentősebb búcsújáró hely, ahova minden Tápió menti faluból elmentek, Máriabesnyő volt. Itt különböző testrészeket ábrázoló viaszfigurákat, ún. offereket árusítottak. Ezek közül azután mindenki olyan figurát választott magának, amelyik testrésze, vagy végtagja fájt. Utána ezeket az offereket az oltárra, vagy a szentkép alá helyezték. Tápióságon sikerült felgyűjteni egy ilyen „csodás" gyógyulásról szóló történetet. „Nekem vót egy bátyám és az se nem beszélt, se nem járt. Mán négy éves is elmút és még mindig nem beszélt. Má ötödik évben vót, mikó elkezdett beszéni. Járni is megtanult. Édesapám elment Besnyőre, ott lehetett kapni ilyen viaszk lábakat, és megmondták, hogy amelyik órába, percbe megveszik azt a lábat, abba az órába kezd el majd járni. Üt ott a vánkuson, mink meg má szaladgátunk. Egyszercsak főket és mutatta (hogy tud járni). És amikor édesapám gyütt haza Besnyüről, édesanyám kitette a kapu eleibe és a maga lábán ment elébe." Ugyanez az idős asszony mesélte, hogy az unokatestvérének a mellcsontja volt magas. Az édesanyja mikor elment Besnyőre, megvette a mellcsont alakú offert. „Megvették az alsó templomba, akkó elvitték föl egy másik oltárra, akkó rátették arra az oltárra. Ott imádkoztak. Az meg volt, hogy melyik testrészt melyik oltárra köll tenni. Oszt emut neki." GYÓGYÍTÓ SPECIALISTÁK Külön meg kell emlékezni a falusi gyógyítók működéséről. Az elmúlt évtizedek, évszázadok orvos nélküli világában igen fontos szerepük volt. Tevékenységüket mindvégig az egyszerű falusi emberek részéről megnyilvánuló hit és bizalom vette körül. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a bajba jutott ember szívesebben fordult a falujában élő, vele ugyanabba a közösségbe tartozó gyógyítóhoz, mint a nagy távolságra élő, társadalmilag felette álló, magasabb műveltséggel rendelkező orvoshoz. Szendrey megállapítása szerint: „A gyógyítás népi tudománya három fő fejezetre oszlik: a lélektani hatóokok, a gyógyító szerek és a varázsló műveletek foglalatára. A lélektaniak közt legfontosabb, mert a többinek is alapja, à szuggesztió. Alapja: feltétlen hit és bizalom a választott »tudós« erejében s a tőle ajánlott műveletekben és szerekben. Ennek az autoszuggesztiónak erejét csak fokozza a vallásos hit, hiszen a »javasok« is szívesen ajánlják a böjtöt, búcsút, imádkozást, amulettek viselését, fogadalmak tevését és fogadalmi tárgyak felajánlását. Végül hozzájárul a belső szuggesztió erejéhez a javasválasztás szabadsága; a beteg a legtöbb sikeréről híreset, a legbizalmasabbjaitól ajánlottat választja, s ezzel a tekintélytisztelet is hatályba lép, hogy a belső szuggesztiót erősítse."

21 Persze előfordult, hogy nem mindig a legmegfelelőbb módszert ajánlották a betegnek, de az a hit, amellyel tanácsaikat fogadták, hozzásegítette őket a gyógyuláshoz. Több olyan esetet is elmeséltek, amikor az orvos, vagy még a pesti professzorok sem tudtak segíteni a betegen, csak a gyógyító asszony, vagy az orvos feleségét is a kenőasszony hozta rendbe. 870