Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Kurucz Enikő: Alakoskodók a Tápió mentén

HAGYOMANYOZÓDÁS A hagyományozódásnak több útja is volt. A játszókat egész csapat gyerek kísérte. Több adatközlőm is elmondta, hogy a még gyerekkorában látott játékot sok év múlva legénytársaival felelevenítették. Találtam olyat, akinek még az apja látta a játékot, de ő maga sohasem játszotta. Mikor elmesélte a fiának, annak annyira megtetszett, hogy egy cimborájával ők is megcsinálták. Legények is gyakran lestek el egymástól a jelmezeket. Az átvételnek ez a nem tudatos formája lehet az egyik oka, hogy a társas alkalmaknak ezek az amúgy sem szerves részei egyre inkább elveszítették jelentőségüket. A háború utáni években felelevenített játékok már meglehetősen trágár jellegűek voltak. JEGYZETEK 1 A terepmunka során vizsgált falvak a következők: Tápiósáp, Tápiósüly, Űri, Tápiószecső, Tápióság, Szentmártonkáta, Nagykáta, Tápióbicske, Tápiószentmárton, Tápiószele. 2 A tanulmány szerzője Barna Gábor. 3 Magyar Néprajzi Lexikon I. Budapest, 1977. 608. 4 Székely Gy., 1965. 115. 5 Dömötör T., 1983. 206. 6 Ujváry Z., 1975. 93. 7 Vjváry Z., 1975. 94. 8 Az adatközlők: Arató István 90 éves, Tápióbicske; Katona Péter 85 éves, Tápiószecső. 9 Ferenczi I.—Újváry Z., 1962. 75. 77. 10 Ujváry Z., 1983. II. 287. 11 Vjváry Z., 1983. III. 146. 12 A játékot Serfőző István és Lengyel Erzsébet lakodalmában adták elő 1978-ban. A vőfély, Gallus József, 32 éves volt. 13 Ujváry Z., 1968. 479. 356