Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Korkes Zsuzsanna: Népi gyógyítás a Tápió mentén

KORKES ZSUZSA (Petőfi Múzeum, Aszód): NÉPI GYÓGYÍTÁS A TÁPIÖ MENTÉN Kutatásaimat 1979—80 nyarán végeztem és közel egy hónapot töltöttem ezen a vidéken. Ez idő alatt módomban volt alaposan tanulmányozni a vidék népi gyógyítási gyakorlatát. A terület nagysága miatt kénytelen voltam a témát leszűkíteni és kifejezetten csak az embergyógyítással kapcsolatos adatokat felgyűjteni. Az anyag így is rendkívül szerteágazó, de igyekeztem minél szélesebb területet felölelni, illetve bemutatni. Hiszen a népi gyógyászatba nemcsak a felnőtt emberek gyógyítása tartozik, hanem a gyerekgyógyászat, nőgyógyászat és a különböző betegségmegelőző, egészséget megőrző szokások is, amelyek leginkább az év jeles napjaihoz, ünnepi szokásaihoz kapcsolódnak. A gyűjtést tizenegy faluban végeztem: Tápiósáp, Tápiósüly, Űri, Kóka, Tápiószecső, Tápióság, Pánd, Szentmártonkáta, Bicske, Farmos, Györgye. Ezek közül Pánd és Szentmártonkáta lakossága túlnyomórészt református, a többi katolikus vallású. A gyűjtött anyag rendszerezése során bebizonyosodott, hogy a vallási különbségek ellenére nincsenek nagy eltérések az egyes falvak népi gyógyítási gyakorlatában. Ugyanez mondható el, ha más szempontokat is figyelembe veszünk, pl. területi, gazdasági megoszlás. A reformátusok között ugyanúgy találunk ún. babonás eljárásokat, mint a katolikusoknál, csak az előbbieknél — feltételezhetően a vallás jellegéből adódóan — nincsenek ráolvasások és csak elenyésző számban fordulnak elő rontásra vonatkozó adatok. Ezen a területen ebben a témakörben nem folytattak kutatásokat, ezért a felhozott példák a saját gyűjtéseimből származnak. Az adatok az 1910—30-as évek emlékanyagát tükrözik, amikor még elevenebben élt a népi gyógyítási gyakorlat és alkalmazták is a különböző eljárásokat. Körülbelül erre az időszakra esik a legtöbb falusi gyógyító, foghúzó, kenőasszony tevékenysége is, akikről már csak az idősek elbeszéléseiből hallunk. Természetesen van kivétel is, hiszen még ma is találkozunk egy-egy idősebb kenőasszonnyal, vagy bábával és vannak olyan gyógyítási eljárások, amelyeket még ma is alkalmaznak, ezek száma azonban elenyésző és már csak egy-egy idősebb asszony végzi. A népi gyógyítás érinti a néphit és a népszokások területét is, így óhatatlanul bizonyos átfedések lesznek majd a kötet más fejezeteivel. Vajkai Aurél meghatározása szerint „népi orvosláson a népnek a betegségekről vallott felfogását és a nép orvosló módjait értjük".

1 A népi gyógyítás magában foglalja tehát egyrészről a betegségek okairól, keletkezéséről vallott elképzeléseket, másrészt azok gyógyítására alkalmazott különböző eljárásokat. A betegségek eredetét legtöbbször reális okokra vezették vissza, tehát szú857