Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Kurucz Enikő: Alakoskodók a Tápió mentén

nem ismerte meg a legényeket, s beengedte őket, abban a hitben, hogy a szokásos játékot adják elő. Ezek egész történetet tanultak be és adták elő, mely a menyasszony és az elhagyott legény j egyességet beszélte el. A játéknak több szereplője volt. Az egyik legény volt a menyasszony, az elhagyott szerető a játékban is ugyanazt a szerepet játszotta. A leány anyját, apját és egy öreg kerítőnőt is megszemélyesítettek. Az elején röviden bemutatták a lány és a legény szerelmét, amiből már majdnem házasság lett, hiszen a lánykérés is megvolt, és a szülők sem ellenkeztek. Ekkor azonban megjelent egy öreg szomszédasszony, aki egy másik faluból való gazdag fiút ajánlott. A lány kezdetben nagyon vonakodott, de aztán a gazdagság csak elcsábította. A régi eljegyzést felbontották és újat kötöttek helyette. A lakodalmas vendégség egyik része ugyan tudta, hogy kiről szól a történet, de nem szóltak semmit, mert abban bíztak, hogy nem derül ki az igazság, merthogy a legény másik faluba való volt. A játék végeztével azonban a szereplők szép sorban bemutatkoztak. A legény a saját nevét, a lányt alakító pedig a menyasszonyét mondta. A maskurásokat ugyan elzavarták, de a lakodalom így is csúfos véget ért. Az előbbiek során bemutatott játékok kapcsán a lakodalomba való bekéretés egyik változatát már ismertettem. A továbbiakban ennek egy másik, az előbbiektől csak kis mértékben eltérő variánsát látjuk. A játékosokat vezető legény nem öltözött maskarába, és ő volt a csoport szószólója. A játszók beöltözve mentek egyből. A vezetőjük bement a házba és 3. kép. Erotikus tánc. 854