Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Kurucz Enikő: Alakoskodók a Tápió mentén
az engedélyt és a zenészek játszani kezdtek. Kezdetben csak ketten járták, majd a násznép is bekapcsolódott. Táncolás közben a férfi igyekezett minél inkább hozzádörgölőzni a menyecskéhez. Amikor megunták egymást, mindketten új pár után néztek. Tánc közben erotikus mozdulatokkal közelítettek táncpartnerükhöz. Legtöbbször addig maradtak, amíg a zenészek szünetet nem tartottak. Ilyenkor még egy pohárkával megittak, elköszöntek és távoztak. A következőkben bemutatandó játékot Nagykátán játszották 1978-ben egy lakodalomban. 12 A vőféllyel már előre megbeszéltek mindent. A maskarákat magukkal vitték a vacsorára. A vőfély segítségével abban a szobában dugták el, ahol az ajándékok gyűltek és a menyasszonyt kontyolták. A macsora végeztével, éjfél előtt a vőfély segítségével feltűnés nélkül átöltöztek. A hátsó udvaron bújtak meg, amíg a kontyolás megkezdődött. Ekkor a vőfély bejelentette őket, hogy bejöhetnek. Ruházatuk és megjelenésük már az első percben nagy derültséget keltett. A „fiatalasszony", aki mintegy két fejjel alacsonyabb volt, mint a legény, beöltözött férfinak, derekára krumpliból és sárgarépából phallosz-imitációt kötött (2. kép). A legény menyecskének öltözött. A vőfély megkérte a zenészeket, hogy húzzanak egy táncot a szép ifjú párnak, ők pedig egy rövid mókás táncot adtak elő (3. kép). Megjelenésükre sem a vőfély, sem önmaguk semmiféle magyarázatot nem adtak. A tánc végeztével ugyanúgy, ahogyan jöttek, igen gyorsan eltűntek. Visszaöltözve újra visszamentek a lakodalomba. A régi játék során arcukat még elfedték vagy bekormozták, bár ennek nem volt semmi jelentősége, mert a játék végeztével felfedték kilétüket, hogy tudják, kik hozták a jókívánságokat. Az 1978-ban előadott maskarában már nem igyekeztek a kezdet kezdetén sem eltitkolni kilétüket. Néhány adatközlőm emlékezett arra, nem ez volt az első eset, hogy fiatalasszony is elment maskarába. Régen is előfordult, hogy egy-két vállalkozó szellemű fiatalasszony szüretre vagy disznótorra beöltözött. Ekkor azonban még azon igyekeztek, hogy valamilyen olyan jelmezt válasszanak, ami az arcukat is fedi." Ennek ellenére az egész falu tudta, kik szoktak járni, de nem ítélték el őket. A játékok, mint az eddig leírtakból kitűnik, nem voltak igazán csoportos jltékok, még abban az esetben sem, ha többen szerepeltek bennük. Az alkalmilag összeverődött csapatok, sok esetben párhuzamosan több játékot is adtak élő/A csoportok tagjai állandóan cserélték a szerepeket, mivel egyik sem igényelt hosszabb felkészülést vagy szövegtudást. A részeg ember és felesége vagy a disznó és kupec jelenetben szereplő két legény nemegyszer még menet közben is cserélt jelmezt vagy szerepet, hogy ők maguk se unják meg a játékot. Azokban az esetekben, amikor a disznótorba többen is mentek különböző maskarában, minden összehangolás nélkül mozogtak és beszéltek. Ezért ezek a „csoportos" játékok is inkább egy-, legfeljebb kétszereplőseknek tűntek. A játékok előadásának kiemelkedő egyéniségei nem voltak, akik az egész folyamatot méghatározták vagy a játék menetét befolyásolták volna. Más területeken végzett kutatások azt mutatják, hogy szinte minden közösségnek volt egy vagy néhány ilyen tagja. 13 852'
