Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Kurucz Enikő: Alakoskodók a Tápió mentén

volt csak éjszaka menni. Amennyiben mégis előbb érkeztek, várakozniuk kellett, míg a vendégek elköltik a „fogásokat". A két szereplő először maskara nélkül ment el, hogy megkeresse a vőfélyt. Vele részletesen megbeszélték, hogy mikorra érkezzenek, valamint elmondták, hogy mit fognak csinálni. Amennyiben megkapták az engedélyt, hazamentek beöltözni. A megbeszélt időben már maskarában mentek vissza, és kihívatták a vőfélyt. Ha a lakodalom a házban volt, bementek az udvarra, de ha kint tartották sátorban, akkor az utcán maradtak, nehogy valaki előre meglássa őket. A vőfély ilyenkor megkérte, hogy várakozzanak, amíg bejelenti érkezésüket. Visszatérve a násznép közé a vőfély a következő módon vezette be a játék kezdetét: megkérte a táncolókat, hogy kicsit hagyják abba a mulatást, a zenészeket is, hogy pihenjenek kicsit, mert egy kedves ifjú pár jött messzi földről a fiatalok köszöntésére. Ezután kiment és bevezette a párt. Legtöbbször már megjelenésükkel nagy derültséget keltettek. Röviden elmondták, azért jöttek, hogy jó egészséget kívánjanak az egész háznépének, legfőként a fiataloknak kívántak hosszú életet, megértést és bő gyermekáldást. Ezek után megkérték a vőfélyt, nem kínálná-e meg őket egy kis frissítővel, mert nagyon kimerültek az úton. A férfi szereplő még hozzátette, hogy a menyecske csak pálinkát iszik, mert az használ a gyereknek. Mikor megkapták az italt, azt a násznépre köszöntötték és velük együtt ittak, majd újra a vőfélyhez fordultak. Kérték, miután így kipihenték magukat, nem járhatnának-e egy táncot. Erre megkapták 2. kép. Phallosz-imitáció a „vőlegény" derekán.