Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Kurucz Enikő: Alakoskodók a Tápió mentén
csak nagyon kevés szöveget mondott. Főként azt, hogy messzi országból jöttek es ]o pénzért a medve bemutat egy táncot a nézőknek. Itt nem énekeltek mert a szüreti felvonuláson mindig volt zene, s tudott a medve mire táncolni ' Nem találtam adatot arra, hogy — az előzetes felszólítás ellenére — bármelyik faluban pénzt adtak volna a medvének és gazdájának. rr~u^ à ï ék0t tÖbb faluban bemutatták disznótorban is, ahol megkínálták őket robb helyen a nézőket kérte meg a medve gazdája, hogy énekeljenek a medve táncához. Szüreti felvonuláson a többi maskurások között mentek, disznótorba pedig kettesben. * ' • Az állatalakoskodások közül ugyancsak szinte mindenütt találkoztam a disznó alakjával. TJ ~ f Z el ? bbi J átékkal ellentétben elsősorban a disznótorokban jelent meg Időnként feltűnt a szüreti felvonulásokon is. A szokás kialakulására nem sikerült pontos magyarázatot találnom ... ^ bbe n a ftekban a szereplők száma változó volt. Lehettek ketten, de akár öten is. Kozuluk mindig egy a kupecet alakította, a többiek voltak a disznók A játék menete a szereplők számától függően valamelyest változott A kétszereplős esetében a kupecnek az volt a dolga, hogy amikor megérkeztek a házhoz, annyit mondott a háziaknak, hogy meghozta az új disznót - merthogy a regi meghott —, és egy kevés disznótorosért itt is hagyja. A másik változatban annyi volt a különbség, hogy a kupec felajánlotta a 1. kép. A két szereplőt dagasztóteknőben hozták be a lakodalomba.
