Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

dezte fel.

25 A dobbal vagy szitával való jövendőmondás, szerencsejóslás a szabófalvi moldvai csángók között is ismert, itt azonban archaikusabb formájában 41 kukoricaszem segítségével a dob vagy a szita hátán.

2

*

5 A rostával való jóslásnak ez a most bemutatott egyszerűbb változata sokkal nagyobb körben ismert. Pl. a szomszédos Ipoly menti falvakban is gyakorolták.

27 összegzés: A fentebb ismertetett néphit és szokásanyag segítségével megkíséreljük a Tápió menti falvakat kulturálisan körülhatárolni. Szeretnénk rámutatni azokra a kulturális jegyekre, amelyek az északi, palócnak nevezett, és a déli, alföldi területtel összekötik, illetve elválasztják ezt a vidéket. A hiedelemalakok bemutatásánál kitűnt, hogy központi szerepe van a boszorkánynak, ezen belül a megpatkolt boszorkányról és a tehénrontásról szóló történetek népszerűek. A garabonciás diák alakjához kapcsolódóan a táltoshit egyes elemeit találtuk meg (foggal születés, tudásszerzés bikákkal való viaskodás útján, ezt követő levert, kimerült állapot). Ez azt mutatja, hogy ezen a vidéken a magyar néphit archaikus rétegéhez kapcsolódó hiedelmek is megőrződtek. Ez utalhat a lakosság egy részének kontinuitására vagy alföldi eredetére.

28 A táltoshit ismerete ugyanakkor kulturálisan elhatárolja ezt a vidéket a palócoktól, mivel a palócoknál az eddigi kutatások a táltoshit hiányát regisztrálták (Mátraderecske, Nógrádsipek, a Jászságban Szabó László).

29 Vizsgálataink szerint sokkal több olyan kulturális elem van, amely a palócok, illetve a palócos jellegűnek tartott területekhez (Galga mente, Tápió-vidék) kapcsolja ezt a vidéket. 5. kép. Szent Vendel-szobor, Nagykáta. 840