Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

Elsőnek említem a markoláb hiedelem meglétét, amelyet a néprajzi irodalom Diószegi Vilmos kutatásai nyomán palóc etnikus specifikumnak tart.

30 Ismerete a lakosság egy részének palóc eredetét mutatja. A markoláb hit elsődleges jelentéstartalmát (nap- és holdfogyatkozást okozó lény) már nem őrizte meg a hagyomány, mint láttuk valamilyen állatnak képzelik, amellyel gyerekeket ijesztgettek. A lidérchit részének tekintett lámpás alakjánál tartalmi és terminológiai azonosságot állapíthatunk meg az Ipoly menti falvakkal. A lámpás lámpa alakjában mozgó, a tüzes emberhez sok tekintetben hasonló, de azzal nem teljesen azonos lény. Megléte az északra, konkrétan az Ipoly mente felé mutató kapcsolatokat erősíti, tekintve, hogy a környező területeken tüzes ember, tüzes mérnök, indzsellér, tüzes fődmérő névalakokban és némileg eltérő jelentéstartalommal (láncot húz maga után) fordul elő.

:u A léleklátóval kapcsolatos hiedelmek is az északi orientáció bizonyítékai. A szomszédos Jászságba, a Tápió mente keleti szélén húzódó Üjszászra (mely erős jászsági hatás alatt áll) jártak régebben, újabban Markazra, Putnokra. Az ünnepi szokások közül a pásztorok karácsonyi vesszőhordása mutat sok hasonlóságot a palóc szokásokkal. A házakhoz vitt és a gazda által kihúzott vesszőt itt is aprószenteknek nevezték, hasonlóan egyes palóc területekhez.

32 Ezzel a vesszővel megcsapkodták a pásztor lábát, hogy a jószágok egészségesek legyenek. A karácsonyi asztal és vacsora hiedelemköre rendszerét, funkcióját és hiedelemtartalmát tekintve sok palócos vonást mutat.

33 Részletekbe itt most nem bocsátkozunk, csupán megemlítjük a karácsonyi alma mágikus felhasználásának gyakoriságát mindkét területen.

34 Az almát annyi felé vágták, ahány családtag volt és közösen elfogyasztották. Ezt a szokást azonban a Dél-Alföldön is ismerik (Szeged).

35 A dél-alföldi népesség egy részének palóc származását azonban már tisztázta a kutatás. A karácsonyi vacsora hiedelemköréből kiemeljük még az aszalt gyümölcs szlovák eredetű susenka elnevezését (Tápiószentmárton). Ez minden bizonnyal a tápiószentmártoni lakosság egy részének (evangélikusok) szlovák származását igazolja. Érdemes megemlíteni még ebből a szempontból a pünkösdi zöld ág, bodzaág kitűzésének szokását ezeken a vidékeken. Ezt a szokást szintén a palóc etnikum hatásának tulajdoníthatjuk, mivel az általuk benépesített területeken bukkan fel általában.

30 Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a néphit- és -szokásanyag azt mutatta, hogy a Tápió mente kulturálisan a palóc területekhez kapcsolódik. Bár néhány elem az alföldi tájjal is összeköti (táltoshit) és szlovák telepesekre utaló kulturális jegy (susenka) is van. Ezeket azonban szórványosnak minősíthetjük a folklóranyag egészének palócos jellege mellett. 841