Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

Ügy tartják, hogy a pacsirták Zsuzsanna napján (febr. 19.) szólalnak meg! Ezt már a tavasz előjelének tekintik. Széles körben ismert az a Mátyás-napi (febr. 24.) időjóslás, hogy „ha Mátyás nem talál, csinál!". Vagyis ha jó idő van, fagyot, ha rossz, akkor jó időt csinál. Ez utóbbi miatt nevezik Jégtörő Mátyásnak. A tavaszi idő felmelegedésére utal az alábbi közismert rigmus: Sándor, József, Benedek, Zsákban hozzák a meleget! Ha Medárd napján (június 8.) esik az eső, akkor még 40 napig esős idő lesz. Szeles időre utal, ha vörös az ég alja. Ha a hangyák összegyűlnek, vagy ha forgószél van, az is esőt hoz. Ha télen csillagos az ég, reggelre fagy lesz. A néphit szerint, ha meglátjuk a jégcsapot, nem szabad hozzányúlni, mert olyan meleg lesz a nyáron, hogy minden leég! Kár, baj éri azt a házat, ahol a tyúk kétszékűt tojik. Népi gyógyítás — a parasztság növényismeretéről, gyógyításban szerzett tapasztalatairól tanúskodik az a közismert szólás, hogy „fűben, fában van az orvosság!". Kedvelt gyógymód volt ezen a vidéken többféle betegségre (kéz-, láb-, torokfájás, rontás) a szénamurvával való párgolás. Megfőzték a szénamurvát és gőzölés vagy borogatás formájában alkalmazták. Kelésre, sebre fehér lilom levelét tették. Gyűlésre pókhálót tettek (Üjszász). A szemölcsöt lószőrrel kötötték el. Dagadásra vizes ruhát tettek. Forrázásraégésre zsírt kentek. A tyúkszemet hozzáértő asszony leolvasta. Ha a gyerekek piros hólyagosok voltak, piros szalagot kötöttek a keresztanyja nyakába és attól elmúlt. Ha a gyerek megijedt, ólmot öntöttek, és az ólom kiadta azt az alakot, amitől megijedt (pl. kutya). Rendkívül népszerűek azok a történetek, amelyek a keresztúton szerzett betegségekről, rontásról tudósítanak. Ha valaki felvette a keresztúton a pénzt, zsebkendőt, tojást, tele lett kiütéssel. De fordítva is érvényes. Ha valakin kelések voltak, vaspénzzel kereszt alakban megnyomkodta és naplemente előtt a keresztútra kivitte, arra szállt át a betegség, aki felvette (tyúksegget, kelést lehetett így elkapni). Végezetül egy sajátságos népszokást, a rostaforgatás szokását szeretném bemutatni. A Tápió menti falvakban a rostának fontos szerepe volt a jóslásban. A rostát különbözőképpen forgatták és az elmozdulás irányából jósoltak pozitív vagy negatív eredményre. Ha a lány meg akarta tudni, hogy elveszi-e az udvarlója, a falba vert szögre felakasztotta a rostát és megsergette: ha jobbra fordult elveszi, ha balra, nem (Tápiószentmárton). Hasonlóan jártak el abban az esetben is, ha azt akarták megtudni, hogy beviszik-e a legényt katonának, vagy él-e az ura, fia a fronton stb. A rostaforgatás másik módja, amikor a rosta közepébe egy kinyitott ollót szúrtak, s így figyelték az elmozdulás irányát. Ha valakitől valamit elloptak, a rosta mozgása azt is megmutatta, hogy a tolvaj merre lakik. Tárkány-Szűcs Ernő a rostaforgatást nagy múltú szokásnak tekinti, megemlíti, hogy már az ókori Rómában és Görögországban is gyakorolták, és Európa-szerte ismerik.

24 Diószegi Vilmos viszont a szokás finnugor kapcsolatait világította meg, amikor ilyen értelmű használatában a táltosdob emlékét fe839