Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

Űjév napjához étkezési előírások kapcsolódnak. Ezen a napon disznóhúst ettek, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, a disznó meg kitúrja. Luca napjához hasonlóan ilyenkor is a férfi vendégnek örültek. Az első látogató neméből következtettek a születendő állat nemére. A katolikus népesség életében a különböző szentelmények (szentelt víz, gyertya, barka, úrnapi sátorfű, szentelt búza) fontos szerepet játszottak. A nép mindennapi és ünnepi vallásgyakorlatának nélkülözhetetlen eszközei voltak.

22 Vízkereszt napján (jan. 6.) üvegekben hordták haza a pap által megszentelt vizet a templomból. Körbeszentelték vele a ház négy sarkát, hogy „Atya, Fiú, Szentlélek őrizze meg a házat!". A katolikusoknál általánosan elterjedt volt az a szokás, hogy húsvét napján a reggeli előtt a sonkát, kalácsot is megszentelték és csak utána fogyasztották. Tápiószentmártonban az uradalmakban a cselédeknek szánt húsvéti kalácsot, sonkát, tojást megszentelték, csak azután osztották szét. Az újszülöttet is meg szokták szentelni, s addig, amíg a háztól temettek, a halottat és a koporsóját is. A Gyertyaszentelő napján (febr. 2.) megszentelt gyertyát a tápiószentmártoniak az örök világosság jelképének tekintik. Úgy vélik, hogy ha eljön a világ vége, minden elsötétedik, csak a „szentölt gyertyák fognak égni!" Ha nagy vihar, égzengés közeledett, meggyújtották és előtte imádkoztak. A haldoklónak is szentelt gyertyát szoktak adni a kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból". Másnap, Balázs napján (febr. 3.) mentek a fiatalok a templomba 3. kép. Mária-szobor 1779-ből, Nagykáta. üwö-