Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

Az ismerősök ablakai alatt énekeltek, pár fillért kaptak jutalmul. A karácsonyi énekek közül bemutatunk néhányat: „Nagy karácsony éjszakája Krisztus születése napja örüljetek, örvendjetek A kis Jézust dicsérjétek. Nincs Jézusnak bundácskája, Mert elveszett bárányka ja Ha elveszett báránykája Majd lesz neki bundácskája. (Tápiószentmárton) Nagykarácsony éjszakáján Jézus születése napján örüljetek, örvendjetek A kis Jézust dicsérjétek! Széna, szalma a jászolba, így jött nekünk ez világra. Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj, de fázik az ártatlan Hideg széltől fejecskéje Mezítelen testecskéje! Jóska pajtás fuss előre Márton nyáját fordítsd erre Mivel Márton hogy öreg vagy Nyájak után lassan ballagsz. Beszélve : Kik vagytok a házban érdemes hallgatók! Kis Jézus szívében megvidámodtatok Három szál vessző kivirágzott a tengeren, Vivát, dicsértessék a Jézus Krisztus! (Tápióbicske) Tápiószentmártonban karácsony böjtjén négy pásztor járt egy nagy veszszőköteggel a házakhoz. A házigazda mindegyikből kihúzott egy szálat és beállította a sarokba. Ezt a vesszőt a Tápió mentén aprószenteknek nevezték. Megcsapkodták vele a pásztor lábát, hogy a jószágok frissek, egészségesek legyenek. A szomszédos Galgamácsán és a palócoknál is hasonló terminussal és jelentéstartalommal ismerik ezt a szokást.

21 Ezzel a vesszővel szokták Aprószentek napján (dec. 28.) a gyerekeket megveregetni, hogy ne legyenek ótvarosak. Két karácsony között (karácsony és újév közötti időszak) nem volt szabad mosni, mert ahány vizes ruha lóg a kötélen, annyi dög lesz, annyi jószág hull el! 834