Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában
ÜNNEPI SZOKÁSOK, HIEDELMEK A továbbiakban az ünnepi szokások hiedelemanyagát mutatom be, elsősorban a hiedelmekre koncentrálva, mivel a szokásokat már egy másik tanulmány is tárgyalja. Luca napjához (dec. 13.) számos munkatilalom és előírás kapcsolódik. Ezek az aprójószág termékenységére, a gonosz, ártó hatalmak távol tartására, időjárásra, szerelmi jóslásra vonatkoznak. Mindenféle praktikákkal igyekeztek a baromfi termékenységét előidézni. Nem varrtak ezen a napon, nehogy bevarrják a tyúk fenekét és nem tojik. Nem fontak, „tegyük fel a guzsalyt, mert nem tojnak a tyúkok!". Inkább mostak, meg babot válogattak, mert úgy vélték, hogy akkor nagyobb lesz a tojáshaszon. A magnak valót is ekkor válogatták, hogy bő termés legyen. Ezen a napon sokat ült, pihent a gazdasszony, hogy sok kotlósa legyen. Abroncsban adtak enni a tyúknak Lucától karácsonyig, vagy a piszkafával kört rajzoltak és abból etették, hogy összetartsanak és egészségesek legyenek, ne tojjanak szanaszét. A gazdaasszony ezen a napon piszkafával megkotorta a tyúkok helyét, hogy termékenyek legyenek. Már fentebb említettem, hogy a boszorkány ellen ezen a napon befokhagymázták a ház és az ólak ajtaját, illetve sarokvasát. Ilyenkor készült a Luca széke is (1. a boszorkány hitnél). Hasonló meggondolásból Luca napján nem szomszédoltak, nem adtak ki semmit a házból, mert elvitték róla a szerencsét (pénzt, tojás stb.). Ekkor még a vendégnek sem örültek, főleg, ha asszony volt az illető. A férfivendég ezen a napon szerencsét hozott. Tápiószentmártonban „ha férfi jött örültünk, mert sok kani malac lett, ha asszony, akkor kiseprűztük, mert sok cserép törik". Űjszászon a lányok luca cédulát írtak, hogy megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. 13 cédulára férfi neveket írtak, minden nap tűzbe vetettek egyet. Az utolsót megnézték, amilyen név szerepelt rajta, olyan nevű férje lett. Karácsonyböjt (dec. 24.) eseményei már szertartásos rendben folytak le. A nap fénypontja a karácsony böjti vacsora volt, amelyen a család aprajanagyja részt vett. Tápiószentmártonban így zajlott le a vacsora: az asztalt megrakták szépen, egész kalács, egész kenyér és egy üveg bór volt rajta. Az asztal négy sarkára terményt tettek: búzát, árpát, kukoricát, zabot, s azt az ünnep végéig ott hagyták. A család szépen körbeülte az asztalt: habart bablevest, mákos gubát és susenkát ettek. Susenkának nevezték az aszalt gyümölcsöket és a belőle habart levest is. 20 Ebéd után diót, almát, szőlőt szemezgettek. Az almát annyifelé vágták, ahány családtag volt. Az asztal alá tettek egy csóva szénát, szakajtóban kukoricát, arra rátették a szénát, hogy majd a Jézuska azon fekszik. Ünnepek után ezeket odaadták a jószágnak, hogy frissek, egészségesek legyenek. Vacsora közben a gazdaasszony minden ételből az első szemet félretette az asztal szélére. Egy bab, egy guba, aszalt gyümölcsök — ez volt a karácsonyi morzsika. Volt, aki elültette a kert végébe és kikelt, apró, fehér virágú növény lett belőle. Általában azonban gyógyításra használták. Ha a gyereknek hasmenése volt, ebből kapott, de torokpenészre is használták. Mikor döglött a tyúk, a karácsonyi morzsikát vízben megfőzték és négy napon át itatták vele. De a beteg tehén tőgyét is ezzel füstölték vagy „párgolták". Karácsony estjén kéthárom iskolás korú fiú járt karácsonyt köszönteni a Tápió menti falvakban. 833
