Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

Urat!" Erre a halott azt válaszolja, hogy „Én is dicsérném, ha lehetne!" A halottetetés szokása is elterjedt ezen a vidéken. A hazajáró halott részére ételt, italt tettek ki az asztalra, főleg Halottak napján (nov. 2.). Volt, aki a sírra hordta ki az ételt. Móricz Zs. azt írja, hogy Nagykátán a kísértetet úgy lehet a házból kiűzni, ha papírosra nyomott Miatyánkot kötnek a derekukra, és az ajtókat, ablakokat beszórják sóval meg paprikával.

18 A lélekhit szerint a bűnös emberek lelke éjszaka nyugtalanul kóborol. A lámpásnak, tüzes mérnöknek nevezett mitikus alakok is végeredményben ilyen lelkek. A Tápió menti falvakban úgy tartják, hogy a gyermekét megölő anya lelke is így bűnhődik: „Öregapám mesélte, hogy a Hatvani hegynél éjjel legeltettek. Mikor éjjel tüzeltek, valaki nagyon sivalkodott. A pásztorgyerekek megijedtek és eloltották a tüzet. Másnap megint tüzet gyújtottak, megint elkezdett sivalkodni. Az emberek odaszóltak, hogy »Minden lélek dicsérje az Urat!« Azt válaszolta, hogy »Én is dicsérném, ha lehetne!« Elmondta, hogy hét gyermeket ölt meg, hét tűzben kell a lelkének büntetésből égnie. Ez volt a második tűz, de felszabadították azzal, hogy hozzászóltak." A léleklátó alakja is központi szerepet játszik a vidék néphitében. Azok keresik fel elsősorban, akiket hozzátartozóik halála valami miatt nyugtalanít. Pl. sokat álmodnak vele, úgy gondolják, hogy van valami kívánsága stb. A léleklátó megmondja, hogy a halott milyen ruhában van, miben halt meg és hogy mi a kívánsága az otthoniakhoz. Aki nem hisz benne, azt elküldi. Tápiószentmártonból régebben Jászberénybe, Űjszászra jártak, újabban a putnoki halottlátót keresték fel. Házikígyó, tarajas kígyó — a kígyóhit emléke is élénken él ezen a vidéken. Két típusa ismeretes: a) a ház falában lakozó és b) a kisgyermek, újszülött közelébe férkőző tejet ivó kígyó hiedelme. a) Tápiószentmártonban úgy tartják, hogy a ház falában lakik a „tarajas kígyó". Éjszaka kimászik a falból és fütyül. b) A másik hiedelemtípus szerint a kislány tejjel itatja a ház félreeső zugában a kígyót, s ha a kígyót agyonütik, a kislány is meghal. „Volt egy kislány. Minden reggel odaadták neki a bögrében a tejet. Kiment a ház végire, és mindig odament hozzá egy kígyó. Visszament, hogy adjanak még tejet. Ez ment két hétig, amikor kilesték, hogy hová hordja a tejet, mért nem reggelizik odabent. Látták, hogy a bozótból kicsúszott egy kígyó és a bögréből kiitta a tejet. Agyonütötték a szomszédok és a kislány harmadnapra meg is halt." A mitikus alakok hiedelmeinél még szólnunk kell a gyermekijesztő lényekről. A rossz gyermeknek mondták, hogy vigyázz, mert elvisz a markoláb! Ezenkívül a bumbus, mumus, kankus nevű gyermekijesztő lényeket ismerik. Érdekes, hogy a markoláb eredeti jelentéstartalma (nap- és holdfogyatkozást okozó lény) már kihalt, csak gyermekijesztőként, szólásokban bukkan fel alakja. Ha valaki duzzadt volt vagy mérges, arra mondták, hogy olyan, akár a markoláb! Diószegi Vilmos a markolábot a palóc népcsoportra jellemző kulturális jegynek tekinti.

19 Itteni ismerete a lakosság palóc eredetére utal. 832