Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

úttal megsütötték a kalácsot is Tápióságon. Tiszta ruhát váltottak, a lányok pedig hajat mostak. Szombat a hajmosás állandó napja volt. Hajukat csak úgy vizesen fonták be, s az ettől begöndörödött. Ha már más munkájuk nem volt, a barátnők, lányok szépen felöltöztek és szombat délután a főutcán öszszefogózva sétáltak, énekeltek, daloltak. Vasárnap a templomlátogatás napja volt. Ezt egykor nagyon kevesen mulasztották el. Reformátusok, evangélikusok kizárólag vasárnap jártak templomba, kivéve az ünnepek előtti hetet. E napon senki sem dolgozott, csak a ház körüli szükséges munkákat látták el. A rózsafüzérés asszonyok számára a hónap első vasárnapja a rózsafüzérés titkok cseréjének alkalma. Ujabban a nagyobb egyházi ünnepeket, búcsúkat, ha hétköznapra esnek, akkor a rákövetkező vasárnapokon tartják meg. Vasárnap délután a legények is kisétáltak a faluba, a lányokkal együtt, természetesen csak a litánia után, mondják Tápióságon. Ugyancsak Tápióságon minden második vasárnap bálát rendeztek. ÖSSZEGEZÉS Tanulmányunkban teljességre törekvőén áttekintettük a Tápió mente falvainak jeles napi szokásait. Amint az egyes hagyományok bemutatásánál is kitűnt, a bemutatott szokásrend ebben a formájában nagyjából az 1940-es évekig élt. Azután több eleme kiment a gyakorlatból, mígnem az 1950-es éveknek a falusi közösségeket erőszakosan és kívülről bomlasztó eseményei csaknem az egész szokásrendet eltörölték. Napjainkra alig néhány eleme maradt meg ott, olyan környezetben, amelyet kevésbé érinthettek az említett bomlasztó hatások, így felerősödött pl. a Mikulás és karácsony jelentősége, különösen külsőségeiben és a gazdag ajándékozásban. Ugyancsak megmaradtak — legfeljebb kereteik változtak, azaz olvasósházakba, templomokba szorultak vissza — a vallásos jellegű ünnepi szokások. Ezért a mai megfigyelőnek úgy tűnik, hogy a Tápió mentének szokásrendjében szinte ezek dominálnak. S ez az előbb említett okok következtében így is van. Még akkor is, ha gyakorlásuk a középkorú és az idős asszonyok körére korlátozódik, tehát ezek „élete" is rövidnek ígérkezik. E hatásoknak az egyes falusi közösségek, s a szokásrend nem egyformán tudott ellent állni. Ezért — amint egyes szokásoknál láttuk —, bizonyos hagyományok egyes településeken korábban, másutt később koptak ki, esetleg még ща is élnek. Az időbeli eltérések mellett azonban eleve számolnunk kell azzal a körülménnyel is, hogy bizonyos szokások már a múltban sem voltak meg a Tápió mentének minden településén. S ez nemcsak a gyűjtések esetlegességéből, a gyűjtés során „elhagyott" falvakból következik. Már eleve eltéréseket eredményeznek az eltérő felekezetű és nemzetiségű közösségek, amelyek több helyen egymás mellett élnek egy-egy településen. A vallási körülményekre, a római katolikus, a református és az evangélikus közösségből lejegyzett adatoknál mindig utaltunk. A Tápió mentén a magyarok mellett szlovákokat találunk. A különbség közöttük természetesnek tűnhet, még akkor is, ha pl. egyes jelenségeknél a közös {elsősorban római katolikus) vallás azonosságot előidéző tényező lehet« A Tápig folyó hosszan elnyúló völgye több tájegységgel is határos. Ez a 804