Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

körülmény pedig e tájegységekkel sokirányú kapcsolatokat eredményezhetett az élet minden területén, így a szokásrend terén is. Előrebocsátva kutatásunk egyik tanulságát, azt mondhatjuk, hogy a Tápió menti települések sok vonatkozásban átmeneti jellegű övezetet képviselnek a Jászság, a Háromváros, a Galga mente, ill. a Palócföld között. A településtörténeti és társadalomtörténeti adatok ismeretében ez egyáltalán nem meglepő körülmény. Folklór jellegű tapasztalataink teljes mértékben alátámasztják Kocsis Gyula tanulmányának településtörténeti megállapításait.

1 A továbbiakban ennek alátámasztására ismertetünk tanulmányunkból néhány adatot, aláhúzva a földrajzi kapcsolatokra utaló elemeket, amelyek esetenként nemcsak a földrajzi közelségből fakadó átadás-átvételre, hanem genetikus kapcsolatokra is következtetni engednek. A Tápió mentén ősszel Katalin-nap zárta a bálokat, a zenés mulatságok sorát. Ugyanezt látjuk Túrán

2 és Galgamácsán

3 is, míg a Jászságban és pl. Nagykőrösön

4 inkább András-napnak van ilyen szerepe. Az ezután következő adventben és a téli hónapok során a fonó és a fosztó adja a szokások gyakorlásának legfontosabb keretét. Itt említjük meg, hogy sem a fonóbeli, sem más alkalommal előadott dramatikus játékokkal, a maszkos alakoskodások többségével tanulmányunk nem foglalkozik, az egy másik írás feladata volt. Csupán utalok arra, hogy ezek az alakoskodások nem ismeretlenek területünkön sem, mint pl. a kecske és medve alakoskodó Pándon, vagy a fonóbeli ló alakoskodó Tápiószecsőn.

5 Meglepően egységes Mikulás-nap hagyományköre mind a Tápió, mind a Galga mentén, mind pedig a Jászságban és a Háromvárosban. Nagyon hasonló az újabb Mikulás alakoskodó is. Ez azt jelezheti, hogy mindegyik területen nagyjából azonos forrásból jött létre ez az újabb szokásunk.

6 Luca-nap hagyománya mindenütt nagyon színes a Tápió menti településeken. A fehér ruhás Luca alakoskodót megtaláljuk magyar (Kóka) és szlovák (Sáp) településen is, tehát mindkét nemzetiség szokásrendjének sajátja. Ismert alakja a közeli Túrán

7 és Jánoshidán

8 is és a távolabbi Ipoly mentén,

9 amelylyel más vonatkozásban is több hasonlóság fűzi össze területünket. A katolikus Sülyön és Kókán készített, csíráztatott lucabúza megvan a turai hagyományban is, jelezvén a katolikus települések nagyfokú hasonlóságát.

10 Inkább a gyűjtések esetlegességét mutathatja, hogy a Luca-napi tyúkvarázsló mondóka párhuzamai, változatai a Jászságban

11 és Nagykőrösön

12 kerültek lejegyzésre. Galga menti hiánya esetleg a hagyomány intenzitását jelezheti. Mind Luca-nap, mind pedig karácsonykor azt tapasztaljuk, hogy a fokhagyma nagyon fontos szerepet tölt be nemcsak a boszorkányok (gonosz) elleni védekezésében, hanem a táplálkozásban is. Saját gyűjtésünk és a szakirodalom alapján azt mondhatjuk, hogy ez a Tápió mentét a környező területekkel (Jászság, Galga mente) együtt egy nagyobb északi övezethez kapcsolja, s az alföldi, tiszántúli részektől elkülöníti.

13 A disznótori alakoskodásnak, kántálásnak a Tápió mentéről idézett formái, s a medve alakoskodó felbukkanása vidékünket inkább a Jászsághoz közelíti.

14 A disznótori alakoskodónak Kókán lejegyzett pacur nevének párhuzamait a Jászsággal szomszédos Alattyánból

15 és a távolabbi Tiszafüred környékéről

16 idézhetjük. A szálak még távolabbra, északi, északkeleti irányba mutatnak. A disznótori közismert kántálóvers variánsai azonban már megtalálhatók Nagykőrösön,

17 a Jászságban

18 és Túrán is.

19 A karácsony előtti ostyahordás nem mindenütt ismert a Tápió mentén. Na805