Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

Megjártuk már a szent kereszutat, melyen a szenvedő Jézus haladt. Ó, bár mi is úgy járhattunk volna, Jézus előtt hogy ez kedves volna. (Lásd 23. kottamelléklet!) Ezután énekeltek, imádkoztak még a templomban Jézusnak sebeiről. Ekkor énekelték Mária siralmát is. Az ájtatosság végén pedig hálaadást mondtak: Hálát adunk Tenéked édes Istenünk, szent ájtatosságunkat már elvégeztük. Ó, adj csendes jó éjszakát, vigasztaló szívünk álmát. (Lásd 24. kottamelléklet!) Tápiógyörgyén is nagycsütörtökön este volt a Jézuskeresés. A nép ekkor keresztekhez járt. Az ájtatosságot énekes emberek vezették. Űriban csütörtökön este Jézust virrasztották. Nagycsütörtökön hallgattak el a harangok a katolikus településeken. Ennek magyarázatát abban adják Űriban, hogy a harangok is gyászolnak. NAGYPÉNTEK A liturgikus év során Krisztus halálának napja. Templomlátogatással egybekötött gyászünnep. A katolikus településeken ekkor énekelik a nagypénteki passiót, Krisztus szenvedésének történetét. Szigorú böjt mind a katolikus, mind a református, mind pedig az evangélikus vallásúak számára. Éppen ezért nagypénteket vidékünkön is elsősorban a böjtös étrendjéről említhetjük. Az ételek hústalanok és zsír felhasználása nélkül készülnek, a vallásos családokban még ma is. Tápióságon a felnőttek délig nem ettek semmit. Az ebéd rántott leves és valamilyen kifőtt tésztaféle (mákos guba, mákos tészta) volt. Vacsorára tejet, aludttejet, túrót ettek. A református pándiak, akik délelőtt és délután is istentiszteleten vettek részt, szintén böjtöltek. Reggelire semmit sem ettek, ebédre valamilyen tejes ételt vagy főtt tojást. A vacsora mákos tészta volt. A böjtös ételek tekintetében a nagypénteki étrend hasonlatos a karácsony böjtihez. A református vallásúak böjtöltek még a bűnbánatkor, azaz úrvacsoraosztás előtt is. Idősebb pándiak még emlegetik az egykori nagypénteki böjti ételt, a tejbekorpát, amit a mákos tészta helyett készíthettek. Napjainkban már nem főzik. Az evangélikus tápiószentmártoniak étrendje sem különbözik az eddig említettektől. Zsírral itt sem főztek, húst nem ettek. Mákos csík, mákos guba, főtt tojás vagy hajában főtt krumpli volt egész nap. Karácsony böjtjének és nagypénteknek az étrendje itt is megegyezett. A tápiósági étrenddel kapcsolatban hívom fel a figyelmet a nagypénteki étrend egyik sajátosságára. Bár a férfiak pálinkái vasa nem korlátozódott kizárólag erre az egy napra, mégis a nagypénteki ételek-italok említése során mindenütt kihangsúlyozták a reggeli, délelőtti pálinkaivás fontosságát. Magyarázatát viszont nem adták. Erre a szokásra más alföldi területeken is rátalálunk. A Tápió menti falvak nagypénteki szokásrendjének fontos eleme volt a lányok és asszonyok hajnali mosakodása a patakban, a Tápióban. Ez a szokás 780