Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

és az indus király arca ki volt festve. Énekük az ismert Három királyok napja kezdetű vízkereszti ének volt, amelynek éneklése közben csillagukat mozgatták. Volt egy másik énekük is, amelyet azonban az emlékezet nem őrzött meg. A három királyok énekének helyi változatát Kókáról mutatjuk be: Három királyok napja, országunk egy istápja, dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel, szép jelen, szép napom, szép napunk támad. Hol vagy zsidók királya, mert megjelent csillagja, Betlehembe találják, Űr Jézust körülállják, szép jelen, szép napom, szép napunk támad. (Lásd 20. kottamelléklet!) Énekük ritmusát köcsögdudával verték, közben csillagukat ki-kirúgták. A három királyok szerepeltek Kókán az egykori papok által betanított karácsonyi játékban, betlehemezésben is. Tápióságon is jártak már a három királyok karácsony előtt, a betlehemesekkel egyidőben. Fehér ruhába öltöztek, fejükön papírkorona volt. Itt felnőtt emberek jártak, de inkább szegényebb sorsúak, ahogy megjegyzik. Egy-egy helyen engedélyt kértek: Be szabad-e menni? Be szabad-e vinni a Jézuskát? Ha megkapták az engedélyt, akkor kezdték meg éneküket, amely a Kókáról leírtnak felel meg. Akár vasárnapra, akár hétköznapra esett vízkereszt, egyaránt jártak, hiszen az ünnepen nem dolgoztak az emberek. E felnőtt alakoskodók elmentek a szomszédos községekbe is. Tápiósághoz hasonlóan a sápi három királyok is főleg az adománygyűjtésre helyezték a hangsúlyt. Ez vezetett a szokás háború előtti elhalásához is. A szokás gyakorlásában Ságon kiemelték a helyben működött apácák szerepét is. Sápon a nagyobb fiúk mellett olykor lányok beöltözésére is emlékeznek. Tápiószentmártonban pedig emlegetnek más falvakból érkezett három királyokat is. ÁGNES-NAP (JANUÁR 21.) Tápiósápon egy sajátos szokást említettek ezen a napon. Párhuzamára más Tápió menti településen nem bukkantam, s nem ismerik a szomszédos tájegységek falvaiban sem. Ez pedig az Ágnes-köszöntő. Ágnes napján vagy estéjén a fiatalok köszöntötték egymást ily módon. A karácsonyfát feldíszítették, s azzal mentek. Vittek csokoládét is ajándékba. Az ajándék átadása előtt köszöntő verset mondtak, a visszaemlékezések szerint mindig magyarul: Gyöttem köszönteni én az Ágnesokat, máma tartják patrónus napjukat. Rózsaszín hajnalka szálljon ezen házra, a házigazdára, a gazdasszonyára. Éljen, éljen, éljen sokáig. Ezt más névnapokon nem csinálták, csak Ágnes-napkor. 769