Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

VINCE-NAP (JANUAR 22.) Az időjárás jóslásáról ismert nap. A közismert, a Tápió menti településeken is élő csíziót Tápióságról idézzük: Ha csurog Vince, tele lesz a pince. PÁL FORDULÁSA (JANUÁR 25.) A nap nevével kapcsolatos, hogy a néphagyományban elsősorban jóslások kapcsolódnak hozzá. A nyilvánvalóan kalendáriumi hatásra elterjedt csíziós versikét lejegyeztük Tápióságon, Tápiószentmártonban, Szentmártonkátán és Pándon. A pándi változat így szól: Ha Pál fordul köddel, vész a nép döggel. Tápióságon pedig így tudják: Pál fordul köddel, hal az ember döggel. A rigmus értelmezése szerint, ha köd van Pál fordulásakor, akkor jönnek a ragályos betegségek. Ugyanakkor ha tiszta az időjárás, akkor szép nyarat jósolnak, meg jó termést. A más napoktól átkerült hagyomány szerint egyesek Szentmártonkátán azt mondják, ha Pál-napkor fagy, akkor még 40 napig fagyni fog. Tápióságon azt mondják, hogy Pál-napkor mindig nagy hideg szokott lenni. Ezen a napon Nagykátán van vásár, amelyre eljár a környék népe. A Tápió mente néhány községében e napon az életre és a halálra is jósoltak. A hagyományt Szentmártonkátáról idézzük. Pál-napra pogácsát sütöttek, s a család tagjainak megfelelően a gazdaasszony kellő számú pogácsába tollat szúrt. Ez volt a pálpogácsa. Majd kisütötte a pogácsát. Akinek a tolla megégett, arról azt mondták, hogy meghal. Akié nem, az életben marad. Beszélgetés közben használták a tollas pogácsa megnevezést is. Tápióságon a pálpogácsa sütését nem ismerték megkérdezett adatközlőim. KÁNAI MENYEGZŐ A kánai menyegzőről szóló ének, ill. a kánai menyegzővel kapcsolatos ájtatosság nem mindenütt ismert szokás a Tápió mente vizsgált falvaiban. Például Sápon és Úriban nem gyakorolták, de tudnak arról, hogy pl. Tápiósülyben megvolt. Az időpontja is változhatott. Tápióságon a kánai menyegzőről szóló éneket elmondhatták január első vagy második vasárnapján — ez lenne az eredeti megfelelő alkalom —, de énekelték farsangkor és lakodalomban is, a vacsora idején. A szokás legélénkebben Tápióságon és Kókán élt, de mindkét helyen még a második világháború előtt a 30-as években elmaradt. A két faluban a kánai menyegzőről szóló éneknek több változatát rögzítettem, amelyek azonban egymástól csupán szövegükben különböztek, egy-két versszak elhagyása miatt. Tápióságon az éneknek megtaláltam kéziratos és nyomtatott változatait is. Az alábbiakban a teljesebb tápiósági változatot mutatjuk be: 770