Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól
növelni. Szecső és Űri között ugyanis a XIV. században még egy másik falu, Zahyus is létezett, amelyet 1341-ben örökösödési jogon Gyarman fia, Pető birtokolt és a birtokban megerősítést is nyert. Az 1344—45-ben lefolytatott határperben a község határait és Pető birtok jogát a szomszédok igazolták. A perből megtudjuk a vároki (ma Kókához tartozó puszta) határtól lényegében a Tápió folyása mentén egészen a Sági határig húzott vonaltól délre terült el Pető birtoka, tehát Szecső nem volt határos Úrival és Süllyel. A XIV. század folyamán Pető leszármazottai többször pereskedtek a Chykokkal a falu birtokáért, utoljára 1399-ben. Az 1436-ban tartott határjárás alkalmával viszont Szecső már közvetlenül határos volt Űrival és Süllyel, tehát a másik falu határát már nem ismerték. A családnak 1396-ban sikerült Űrit is megvásárolnia, tehát három faluból álló birtoktömböt kialakítani. Ez a birtoktömb azonban csak egy évtizedig létezhetett, mert nem adták el Szecsővel együtt, viszont 1428-ban már egy másik család birtokában volt. Chyko család tagjai 1419-ig osztatlanul birtokolták a Zahyussal is megnövekedett határú Szecsőt, ekkor zálogba adták, majd örökösen eladták Perényi Péter fiainak. A Kartal nemzetség pomázi ágának Tápió-vidéki birtoklása ezzel megszűnt. A Perényiektől 1471-ben a Báthory család szerezte meg, majd a XVII. századtól az Esterházy család birtokába került. 4 A Pest megyében birtokos főúri nemzetségek közül a korábbi történeti kutatás (elsősorban Karácsonyi János) a Kartalon kívül az Ákos és a Kata nemzetséget vélte a honfoglalás óta őshonos Pest megyei nemzetségeknek. Ezekről Makkai László valószínűsítette, hogy csak a XII. század folyamán szerezhettek itt birtokot. (Az Ákos nemzetség Pest megyei ágának történetével legutóbb Horváth Lajos foglalkozott.) Az Ákos nem esetében a feltételezést ásatási eredmények is igazolták. Miklós Zsuzsa 1976—79 között Menden a Leányvár nevű dombon kétrészes földvárat tárt fel. A fővár területén az alapfalak maradványaiból következtethetően emeletes lakótorony állt, valamint ettől északra cölöpszerkezetes melléképület. A fővárat terasz, sánc, árok és cölöpfal védte. Területén csak egy települési réteget lehetett megfigyelni, a leletek alapján ez a legkorábban a XII. század végén, XIII. század elején keletkezhetett és legkésőbb a XIII. század végén elpusztult. Az ásató régész az objektumot nem tudta építtetőhöz kötni, mivel középkori említését nem ismerte, és Szentistván pusztát is, amelynek területén fekszik, csak a XVII. század közepén említik először. 5 Feltételezésem szerint a földvárat az Ákos nemzetség Pest megyei ága építtette és Károly Róbert uralkodásának kezdetén folyt harcok során pusztulhatott el. Véleményemet az alábbi okleveles adatok alapján alakítottam ki. 1376-ban hosszas pereskedés után Mikch bán három fiától származott unokái a nádor előtt kötött egyezség alapján 130 forintot fizettek Péceli Iwan fia Andrásnak, mert ennek Körtvélyes és Dusnok nevű birtokát jogtalanul Ákos udvarhelyéhez csatolták. 1362-ben Ákosülése néven fordul elő ugyanezen helynév. Jóllehet az Ákos leszármazottak birtokai a későbbiekben gyakran előfordulnak az oklevelekben, ezt a helynevet a fenti két esetnél többször nem említik. Ebből arra gondolhatunk, hogy a XIV. század közepén Ákosülése m ! ár nem lakott hely, haneni néptelen puszta. A jogtalan hozzácsatolás kifejezésből arra lehet következtetni, hogy a földek feltehetőleg határosak voltak egymással. Körtvélyes Locsoddal és Dusnokkal, Dusnojc pedig még Isaszeggel, Locsoddal, Biliével és Pécellel volt határos. Ballá Antal XVIII. század végi térképén azonban láthatjuk, hogy az ekkori Tuzberek puszta, amelynek területébe tar70
