Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Nagy Varga Vera: Díszített famunkák a Tápi mentén a XVIII–XIX. században
16 Uő. 1982. 296. 17 Hasonló ábrázolást közöl Viski K., Magyarság Néprajza II. 378.: az 1391-es rajzon hasonló szerkesztésű, közepén körrel. 18 Talán hasonló a kép második deszkáján, de itt a motívum félkörből indul. VöK. Csüléry K., 1969. 72. 19 Vö. 17-es jegyzet. 20 Hasonló ábrázolások. Uő. 1969. 18—19. ábra és Uő. 1957. 1—2. ábra. 21 Uő. 1982. 291. 22 Tombor L, 1968. 43—44. 23 K. Csüléry K., 1980. 245. — Filep A., 1979. 149. 24 Űri: Pest m. műemlékei 1958. II. 230. hiv. Tombor I., 1968. 204. — Tápiósüly: Pest m. műemlékei 1958. II. 182. hiv. Tombor I., 1968. 199. — Tápiószecső: Pest m. műemlékei 1958. II. 186—7. hiv. Tombor L, 1968. 199. — Kóka: Bárányi B.-né, 1954. 265., Pest m. műemlékei I. 462. hiv. Tombor L, 1968. 151. — Szentmártonkáta: Pest m. műemlékei II. 130. hiv. Tombor I., 1968. 194. — Szentmártonkáta esetében két templomról van szó, a műemléki monográfia rosszul írja. 1718-ig a reformátusok használták a középkori templomot, amelyről 1725-ben azt írják, hogy kváderkőből épült, 1750-ben pedig azt, hogy festett mennyezete van. 1716-ban a katolikusoknak még csak egy náddal fedett fatemplomuk volt. A műemléki monográfia a kettőt egybemossa. (N. V. V.) 25 A falvakban a XVI. század közepén átlagosan 20—40 háztartás volt, ezzel szemben a XVIII. század közepén a háztartások száma mindenütt jóval meghaladta ezt a mennyiséget. Az 1760-ban legnépesebb Nagykátán 355, az 1744 körül újranépesült Farmoson 43 család élt. Lásd a kötetben Kocsis Gyula tanulmányát és Petróczi S., 1965. 128—131. 26 A bemutatott tulipános ládák közül csak néhány van a CKM gyűjteményében. A többi a terepen talált, igen rossz állapotú bútordarab, melyet már nem vihettünk be a múzeumba. A rajzok a fényképek és a helyszíni mérések alapján készültek. A fényképfelvételeket Ikvai N. és Kocsis Gy. készítette. 27 Nagy János 76 éves közlése. 28 A Tápió vidékén „szegély"; „szél" jelentéssel használják ezt a kifejezést. 29 Séd G., 1981. 172. közli a 137 366 leltári számú ládát. 30 Bartucz Illés 83 éves közlése. Zakar Rozália, a tulajdonos, jómódú család lánya volt. 31 K. Csüléry K., 1980. 246. 32 Tárgykartonról: Ikvai Nándor gyűjtése Zsemlye Józsefnétől. 33 Gödöllei János közlése. A láda zsámboki születésű édesanyjáé volt, halála után megörökölte ládáját, és így került hozzájuk Tápióságra. 34 A tulajdonos Pecziiyik Mihályné közlése: 1880 körül készült és 1930-ig használták. 35 Pontos mását közli Nóvák L., 1982. 7. számú illusztráció: tulipános láda a nagykőrösi Arany János Múzeum gyűjteményében. Uo. Sztrinkó I., 1982. 187. Bár a motívum hasonlóságát a komáromi ládák díszítményeivel nem vitatja, mégis „hozzájuk erősen hasonlító helyi készítményeknek" tartja. 36 K. Csüléry K., 1980. 246. 37 K. Csüléry K., 1983. 383. 38 Uő. 1979. az 556. és 557. oldalon ugyanilyen mezővel díszített tékát közöl 1837és 1845-ből. — Uő. 1983. 61. számú illusztráció 1824-ből datált ládát közöl. 39 Kis Miklós 70 éves közlése: „a menyasszony kelengyés ládájába a lakodalom alkalmával mindenféle süteményt tettek és ebből kínálták a vendégeket. De ez az én gyerekkoromba' má' nem vót szokás, csak a nagyanyámtul hallottam." 40 Vö. a 38-as jegyzetben említett bútorok motívumait. 41 A láda ltsz. 83.6.2. (a 83.6.1. számú ácsolt ládával együtt) ugyanannak a háznak a padlásáról gyűjtöttem. — A Tápió vidékéről csapatostul jártak el summásnak. 42 Trencsényi Borbála 84 éves közlése: „Mikhely Mártonné Nagy Mária sz. 1854 menyasszonyi ládája volt 1880 körüli években. Ez az én anyósom volt, mikor a házukhoz kerültem, akkor ez a láda a konyhában volt. Az anyósom vett magának sublótot, meg szekrényt is." 43 K. Csüléry K., 1975. 590. ez más, mint a mezőkövesdi bútoron a „tussolás". — Uő. 1982. 294. 44 Meggyes Gáborék 1860-ban épült „tört ámbitos" lakóházából több tárggyal együtt került a gyűjteménybe. 45 Nemcsak a kanapéra tették, hanem a kemence padkáján is ebbe ültették a gye633
