Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

szegett és piros belső béléses volt. Az ünneplő hatszeles fekete kasmírszoknyára elszórtan kis virágcsokrokat hímeztek. A szoknya foltját egyszeles kötény fedte. A régi szakácskájuk fekete klottból volt, alján keskeny színes szalagdísszel (19. kép). A bő, de már csak ráncba szedett szoknyát, kötényt az öregasszonyok még ma is felöltik. — A blúz feletti vállkendőviselet az első világháborúig volt divatban. Először a kasmír és a belinertől váltak meg, a posztó és a teveszőr még hosszú ideig tovább szolgált. Tápióság déli szomszédja Pánd. Lakosai mind reformátusok. Ez a század elején még viseletük külső megjelenésében is kiütközött: az eddig ismertetett, zömében katolikus községek viseletéhez hasonlítva, azokénál jóval egyszerűbb, színtelenebb, külsőségektől mentesebb. A gyűjtött anyag legrégebbi fényképei azt tanúsítják, hogy az 1890-es években itt a nők — elöl végig gombos, elejénhátán sima — ún. testhezállót viseltek. Ennek keskeny állógallérja is lehetett, ami alá ünnepélyes alkalmakkor keskeny hímzett nyakfodrot kötöttek. Hosszú, szűk ujját a vállon alig ráncolták (34., 35., 36. kép). A ma élő öregasszonyok 48. kép. Festett (lekopott) menyasszonyi láda Tápióságról. (Felv. Kocsis Gyula, 1980) saját legrégibb blúzféléjüknek az otthonkát említik, melynek hátát nem szabták derékba, az elejét hajtásolással díszítették. Ilyet hordott fiatal és idős egyaránt hétköznapra és ünnepre is, csak a koruknak megfelelő színben, és a funkciónak megfelelő anyagból. Az otthonka alját a korcba befogták (39. kép). — A derekas-ruhának szoknyája-blúza azonos anyagból készült; a blúz elejét, hátát mizlivel díszítették, az ujjait válltetőn erősen ráncolták (38. kép). A szoknyákhoz négy méter, a blúzhoz két méter anyagot vettek. Hűvös időre — hasonló szabással — flanellből varrták az ún. ruci-ruhát. — A pándiak is állóráncba szedték a század elején a szoknyáikat, de később már csak derékban hajtásolták. Bármilyen anyagot is használtak fel, az ritkán volt mintás; színe nem volt hivalkodó; szoknyájuk bokáig fedte lábukat; farpárnát nem viseltek s alsószoknyából is csak kettőt-hármat öltöttek magukra. A szoknya elé kötött kötényüket hajtásolva varrták az övpánthoz. Kötényük a század elején olyan széles volt, hogy teljesen fedte szoknyájukat, s hátul majdnem össze590