Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

ért

54 (35., 36. kép). Ha Bicskére, vagy Katára piacozni mentek, kékfestő kötényt kötöttek. A pándi leányok télen legfeljebb ternó vállkendőt vehettek magukra, a bekecsük fölé. Fiatalasszony korukban kapták az első beliner kendőt, ezt mellen keresztezve hátrakötötték; a szövetkendőt csak elöl összefogták. Végezetül néhány — eddig nem érintett — életkorral, vagy alkalommal kapcsolatos viseletmegnyilvánulás rövid leírásával zárjuk ismertetésünket. Nem szóltunk a gyermekek öltöztetéséről. A gyermek ruházata — mint az ország majdnem minden területén — itt is a pólyából kikerülve, a kising volt. A gyermek fejére az egész koponyát befedő kis fehér fékető, és erre — ha kislány volt, szalagos, csipkés, rózsaszín, ha fiúcska, kék — flanell főkötő került (12. kép). A tipegőkortól az iskolába kerülésig a különböző anyagból varrt, egybeszabott obonyt adták rájuk (13., 18. kép). Ezután már a felnőttek ruhadarabjainak megfelelő méretű másolatai kerültek mind a fiú-, mind a leánygyermekekre (19., 21., 25. kép). Általában, amíg csak az idő megengedte, a gyermekek mezítláb jártak, még a fényképezőgép elé is így kerültek az ünneplő öltözetű felnőttek közé (19., 36. kép). A lakodalmi ruhákról szólva megemlítjük, hogy a vőlegény jegyingét a menyasszony vette mindenütt. Sülyben a menyasszony monogramja került a 32 szegősorral díszített gyolcsing (mizlis ing) szegőket lefogó elülső pántjára. Ezt a legény az esküvőre vette fel, mikor még kislajbiban, ujjasban, ellenzős nadrágban, csizmában volt szokás megjelennie. — A menyasszonyi ruha a századfordulóig színes volt. Sülyben, Ságon az első világháború után tértek át a fe49. kép. Csillagos fejfák a pándi öregtemetőből (Felv. Morvay P.—Szabó J. Népr. Múzeum) 591