Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

két nagy foltban; a választótengelyen helyezkedik el fent a kulcslyuk. Míg a tápiósági ládán a díszítés foltja körbe foglalt, a pándin négyzetes folthatású, befoglaló vonal nélkül. Hogy a „tulipános" jelzőre rászolgáljanak, mindkettőn leveles ág végére oldalnézetben ábrázolt virágot vésett ki a mester.

31 (Gábor József bognármester műhelyében láttam ilyen vésésre alkalmas ék alakú vésőket.) A pándi láda a Topor család birtokában van s a család számítása szerint 1885ben kapta Topor József szüléje (nagyanyja) s hozzá még széket és padot is kapott. Hogy hol készíthették, nem tudják. Kérdésünkre csak rámondták, hogy „igencsak vásárba vették". Ezt azonban kétkedéssel kell fogadnom, mivel a községben — az anyakönyv tanúsága szerint — az 1870-es években Zakó Lajos és Krenák Sándor mint „faragó" van bejegyezve. Ez utóbbi még a 80-as években is dolgozott, s mellette feltűnt Gáspár János is mint faragó. Tehát készíthette őket a faluba letelepített családok egy tagja is. A festéssel díszített ládák az előbbinél jóval játékosabb hatást keltenek szabadabb komponálási módjukkal és az aprólékos részletek változatos színmegoldásaival. Ezek a ládák is kikerültek már az 1930—40-es években a házból, a nem használt pimpallós szobából a kamrába, ahol már csak limlomot tartanak bennük (48. kép). 24. kép. Gigor Gábor és menyasszonya, Mátyás Mária. Tápióság. — A menyasszony már fehér ruhában (Felv. 1925, repr.) 566