Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

A hagyományos alapanyagok, közül a juhbőrnek volt jelentős szerepe a régi népi ruházkodásban. Ez az anyag azonban a XX. század elejétől már erősen vesztett a viseletben jelentőségéből. Kivéve a sapkákat, új ruhadarabot már alig készítettek belőle (18., 41. kép). Bél Mátyás említést tesz arról, hogy a csordás, gulyás, göbölyösök „Durva bőrruhát viselnek, mely módfelett gyapjas, ezt »bundának« nevezik. Hidegben melegítésre használják, melegben és (ha) eső esik, neki fordítják a szélnek."

32 Ismerték a bundát (subát), majd' mindenütt a Tápió mentén. Hallunk a bundáról a XIX. sz. elején is: 1836-ban leégett a pándi Krenák József gunyhója a Farkasdi szőlőhegyen, benn égett, többek közt, egy nyoszolya, meg viselt bunda.

33 A mai öregemberek emlékezete szerint a bunda elsősorban a juhászok viselete volt. Állítják, hogy a falusiak közül csak a jómódú gazda vehette meg magának. Pándon a Bárány család egyik leszármazottja emlékezik arra, hogy a nagyapja „fekete birke nyakú" bundája az ő gyermekkorában (kb. 1910) már az ágyba, a szalmazsák tetejére került kendervászon lepedővel lefedve.

34 Ugyancsak az urasági juhászok viselték a bőr lajbit, amit bekecsnek is neveztek. A. szabása igen egyszerű volt. Nem szabták testhez, hanem teljesen egyenes háttal készítették, vékony bőrcsíkkal körbeszegték és a szegest selyem25. kép. Kisleányka Űriből. — (Felv. 1935, Népr. Múz. F. 131 729) 569