Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

a természeti környezetre, település- és népességtörténetre vonatkozó ismeretek nélkül. Egy-egy ételtípus előfordulása általában nagy kiterjedésű területen regisztrálható, de azt, hogy az adott ételfajta vagy nyersanyag szerepe, aránya milyen a táplálkozás egészében, már több tényező együttesen határozza meg. Számos jelenség esetében kimutattuk a Tápió mentével szomszédos Jászság kulturális hatását (karácsonyböjti fokhagymafogyasztás, gölődinleves készítése hétfői napokon, a cibereszürés szokása, a lakodalmi rostélyos kalács elnevezése), de a Jászságra olyannyira jellemző sokféle tejes étel és nagy szerepe az étkezésben

35 — mely gazdasági tényezők függvénye is — a Tápió mentén jószerével ismeretlen. Kivétel az egyetlen Tápiógyörgye, amelynek jobb földje, nagyobb faluhatára jelentősebb mérvű állattartást, így a tejtermékek szélesebb körű felhasználását tette lehetővé az ételkészítés során. 2. Több, a Tápió mentén tapasztalt jelenség köthető az észak-magyarországi táplálkozási régióhoz: így a savanyú levesek, pépek, a főzelékfélék közül a káposzta, bab, krumpli nagyobb aránya, a kenyérsütésben a rozskenyeres vidékeket jellemző, egyben eltett magkovász. Alföldies vonásokat inkább Nagykáta, Tápiógyörgye táplálkozásában figyelhettünk meg. 3. Számos palóc, illetve palócosnak tekintett sajátosság meglétét vagy hiányát regisztrálhattuk. Ismert a Tápió mentén a peccpite készítésének hagyománya és terminusa. Használatos a túrókészítésre az aggasztalódik, aggasztal terminológiája, a levesek közt a csóré, a ganca mákkal ízesített formája, a herőce, a domó terminus. Nem szokásos viszont a kétszeri kovászolás, és a hozzá kapcsolódó kiskovász elnevezés. Palóc területekhez közelíti vidékünket a karácsony böjti étkezés gazdag, hiedelmekkel sűrűn átszőtt rendszere, a nagypéntek étrendje. 4. A lakodalmi tésztafélék, a ragancs terminus esetében szűkebb — a XVII—

XVIII. századi népességvándorlás során a Tápió mentével érintkezésbe lépett, nyugati palóc, Ipoly menti, nógrádi területek kulturális hatását figyelhettük meg. Ebbe a régióba illeszkedett bele táplálkozási hagyományaival a Tápió mente, mintegy átmenetet képezve az észak-magyarországi és az alföldi táplálkozási régió között.

36 Döntően észak-magyarországiak a jellemzői ennek a struktúrának, melyet az Alföld és a Jászság hatása színezett. 5. Csak fő vonásaiban láttuk egységesnek a vizsgált falvak táplálkozási rendszerét, a Nagykátától északra eső települések némileg elkülönülnek a több alföldi és jászsági párhuzammal rendelkező délebbi falvaktól. Tápiósápot a szlovák eredetű lakosság étkezési szokásai, gazdagabb hiedelemvilága és a lakodalmi étkezés (a húslevesbe főzött csíktészta, az étrenden szereplő paradicsomszósz, az örömkalács és örömfa készítése) emelik ki a környezetből.