Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

JEGYZETEK 1 A teljesség igénye nélkül: Makkai L., 1958., Kosáry D., 1965., Wellmann Г., 1967., részfeldolgozások: Dóka K., 1977., Szabó I.—Szabó L., 1977., Horváth L., 1981., Asztalos I. (szerk.), 1981. és a Tápió-vidékre Kocsis Gy., 1979. 2 Kisbán E., 1976—78. A Tápió mente környezetében összehasonlításra a nógrádi, hevesi, mátraalji palócok táplálkozására vonatkozó irodalom, Rákospalota táplálkozási monográfiája, a Galga-vidékről közölt elszórt adatok, valamint a Jászság étkezési hagyományairól szóló munkák kínálkoznak. 3 A századfordulóra tehető a tej szövetkezetek létrejötte Pest megyében. 1902-ben Nagykátán, 1903-ban Szentmártonkátán alakult szövetkezet a tej és a tejtermékek értékesítésére. Borovszky S. é. n. II. 64. Területünkön Tápiógyörgye napi tejhozama kiemelkedő — 4800 liter a XX. század elején —, míg a Tápió mente vizsgált településeiről kevesebb tejet értékesítettek: Tápiósáp 400 liter Tápiószecső 380 liter Szentmártonkáta 450 liter Borovszky S., é. n. II. 84—85. 4 Párhuzamait palóclakta területeken, az Alföldön Csépán találjuk. Reguly A., 1975. 114., Istvánffy Gy., 1898. 310., Schwalm E., 1972. 310., Schwalm E., 1983. 28. 5 Fényes E., 1847. 221. 6 Wellmann L, 1967. 28—31., Fényes E., 1847. 207. 7 Az 1870—80-as években gőzmalom működött Nagykátán. A századfordulóra a Tápió mente több településén épült gőzmalom, így Nagykátán kettőre szaporodott, Szentmártonkátán, Tápióbicskén, Tápiószecsőn, Kókán egy-egy volt a malmok száma, Tápiószentmártonban három malomban őröltek. Borovszky S., é. n. II. 132., 141. 8 Kisbán E., 1970. 101. 9 Kisbán E., 1970., Kiss L., 1908. 183—184., Gunda В., 1932., Végh J., 1940., Szigeti Gy., 1971. 516. 10 Gulyás É., 1973. 255—256., Gulyás É., 1973/a, Szabó L., 1982. 205., SZMNA I. 1. 303— 305. 11 Schwalm E., 1975. 224., Schwalm E., 1983. 25. 12 Bereczki I., 1982. 192—193. 13 Sergő E., 1964. 242. 14 Vö. Schwalm E., 1975. 225., Zupkó В., 1973. 643., Sergő E., 1964. 242., Bereczki I., 1982. 194., Gulyás Ё., 1973. 246. Ecsedi I. szerint a Tiszántúlon szégyennek számított, ha nem kelt meg a kovász, ki is csúfolták azt a férjhez menő leányt, aki nem tudott kenyeret sütni, mert a keletlen kenyértésztának „kétszer szokott kovászt tenni". Ecsedi I., 1934. 422. 15 Szinnyei J., 1893—96. 413., Bartha J., 1893. 33., Nyr., 1889. XVII. Válaszok a szerkesztőség kérdéseire 422. 16 Üj Magyar Tájszótár, 1979. 1004. 17 Gulyás Ё., 1973. 256., Bereczki I., 1982. 197. és MNYJA 417. térképlapja. 18 Kocsis Gy., 1979. 19 Bereczki I., 1982. 197., MNYJA 417. térképlapja, Botka J., 1977. 71—72., Kocsis Gy., 1979. 21. A török alóli felszabadulástól 1723-ig Pest megyébe költözött jobbágyok közül 428 család Nógrádból jött. A jobbágycsaládok először nagyobb számban a váci járás falvaiba települtek, a megye középső és déli részei az északi rész telítődése után lettek a vándorlók lakóhelyei. Petróci S., 1965. 96. 20 Vö. Kisbán E., 1969. 103—116. és SZMNA I. 1. 310., Szabó L., 1982. 203. 21 „A hétköznapi táplálkozás évi rendjében a közösségileg elfogadott szabályok, szokások hatása csak az étrend egyöntetűségében jelentkezik, közelebbről csak jellegét s nem szigorúan az egyes fogásokat határozza meg általában." Kisbán E., 1963. 193. 22 A szomszédos Jászságban szintén a hétfői nap leggyakrabban főzött ételei a gombócfélék. SZMNA I. 1. 315. Rákospalotán a nyári heti étrend húsevő és tésztás napjai hasonlóképpen alakultak, míg a téli étrendben füstölt húst bab- és krumplilevesbe főzve hétfőn és szerdán fogyasztottak, kedden ettek gölődint. A szombati nap étrendje megegyezett a Tápió mentivel és a jászságival. Sergő E., 1964. 220— 221. 23 Pócs É., 1965. Szabó L.—Szabó I., 1978. 13. 542