Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

gyén karácsony napján reggeltől lehetett hurkát, töltött káposztát, kolbászt enni. Tápiósápon karácsony napján hurka, sajt, friss abált szalonna főtt krumplival, délre orjaleves, leveshús főzelékkel, paradicsomszósszal került az asztalra. Utána kalácsot, kuglótot ettek. A Tápió mentén a második nap étrendje megegyezett a karácsony napival. Hagyományos, de csak kevéssé kötött ételei voltak a szilveszternek és újévnek. Disznóhúsból főzött étel, rendszerint töltött káposzta vagy kocsonya került az asztalra, s elmaradhatatlan volt a rétes, Űriban kitolórétes. Sok helyen sült herőce vagy pogácsa is. Nagykátán bablevest főztek. Egyedüli tilalom ilyenkor, hogy baromfit nem szabad vágni, mert szétkaparja a szerencsét (Üri, Tápiósáp), vagy elszáll a szerencse (Nagykáta, Tápiógyörgye). Tápiósülyben úgy vélték, hogy újévkor nem lehet szárnyast enni, mert elrepült, és aki ilyenkor megette, az abban az évben meghalt. Űjév napján húsleves, marha- vagy disznóhúsból készült pörkölt és az előző nap sütött pogácsa, rétes járta. Bőséges étkezéssel együtt járó következő ünnep a farsang, illetve a hamvazószerdát megelőző három nap, vasárnap, hétfő, kedd. Előtte kövércsütörtökön

26 zsíros, húsos ételeket ettek. Tápiősápi szokás szerint ezen a napon a pörkölt húsból minden családtagnak kilenc darabkát kellett adni. Kövércsütörtökön Tápiósápon bakkuszbál volt. Tápiósülyön farsangkor elmaradhatatlan ételnek számított a kocsonya. Nagykátán kövércsütörtökön fánkot, farsang vasárnapján rétest sütöttek. Az uralkodó fánk mellett a farsang valamelyik napján herősét, csörgefánkot sütöttek. Jászsági kapcsolatra

27 utal a tápiógyörgyeiek vénlánycsúfoló szokása, a cibereszűrés a háromnapokat követő csütörtökön: olyan lányokhoz mentek a legények, akik nem tudtak azon a farsangon férjhez menni. Rossz edényt vittek magukkal és a kapuhoz vagy az ajtó elejibe odacsapták: „ha nem mentél férjhez, szűrd a ciberét!". Hamvazószerdán vette kezdetét a nagyböjt, ekkor délig gyakran semmit sem ettek. Tápiógyörgyén ciberét, Tápiósülyben vajjal főzött bablevest, mákos vagy diós tésztát készítettek ebédre. Űriban ezen a napon és a rákövetkező nagyböjtben olajjal főzött ételt ettek. A hamvazószerda utáni csonkacsütörtök a farsangi maradék elfogyasztásának az ideje volt. Szigorú böjtöt fogadók hamvazószerdától nagyszombat estig nem ettek meg semmilyen zsírral készült ételt, sőt elzárták a szalonnát, füstölt húst. Századunk közepéig a nagyböjt időszakában szerdai és pénteki napokon maradt meg a böjt. Zsír helyett a tápiósülyi, tápiószelei, nagykátai olaj ütőkben üttetett olajat használták. Jellegzetes nagyböjti étel vidékünkön az olajjal leöntött savanyú káposzta és a rántott vagy habart savanyú leves. A hal a böjti ételek sorában az emlékezettel utolérhető időben nem szerepelt, fogyasztása egyedül a halászóterülettel rendelkező Szentmártonkátán volt számottevő, innen piacra is szállították. Kiemelkedő böjtös nap volt nagypéntek, Űjszászon fájdalmas péntek. E nap általános előírása Tápiógyörgyén, hogy háromszor szabad enni a nap folyamán, de csak egyszer lehet jóllakni. Nagykátán reggelit — mézes vagy vajas kenyeret — csak a gyerekek kaptak. Tápiósápon reggelire tejeskávét, olajos káposztát ettek, Szentmártonkátán a templomból hazaérve tojást sütöttek. Nagykátán déli tizenkét órakor ették az olajjal berántott bablevest és a mákos tésztát. Tápiósülyben, Szentmártonkátán, Űriban is ez volt a nagypéntek déli étrend.

28 Nagykátán úgy tartották, hogy nagyszombaton akkor szabadultak fel a böjt alól, amikor megszólaltak a harangok. Sok helyen azonban csak késő este kezdték meg a kocsonyát, a húsvétra sütött kalácsot. Nagykátán a bevándorolni