Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

akkor többféle gyümölcs, csemege gyakran mágikus céllal csak ebben az időszakban került az asztalra. Karácsony böjtjén a Tápió mentén sok helyen csak a gyerekek kaptak reggelit, a felnőttek délig nem ettek semmit. Délre általánosan készített étel az olajjal főzött bableves és a mézzel ízesített mákos guba (Űri, Tápiógyörgye, Szentmártonkáta), mákoscsík (Űjszász). Tápiósápon reggelire olajos káposztát vagy olajos krumplit sütöttek, délre nem főztek, s a bablevest, mákos gubát vagy dereilét vacsorára fogyasztották. A déli vagy az estére átkerült étkezés úgy zajlott le, hogy egy magukszőtte vászonabrosszal, hamvassal leterítették az asztalt, s előre elkészítették az összes ételt. Tápiósápon úgy tartották, hogyha vacsora közben valaki felkel az asztaltól, akkor a következő évben a tyúk nem fog elülni. A karácsonyi asztal alá ugyanitt egy csóva szénát, szakajtóba kukoricát tettek, ezzel és egy almával János-napkor megetették a jószágot. Más, ugyancsak tápiósápi magyarázat szerint a csóvát azért tették az asztal alá, hogy elüljenek a tyúkok. A Tápió mentén általánosan ismert hiedelem szerint vacsora előtt a család minden tagjának meg kellett egy gerezd fokhagymát enni. Nagykátán úgy vélték, azért, hogy a kígyó meg ne csípje őket. Tápiógyörgyeiek szerint így a következő évben nem lettek torokfájósak. Tápiósápon „fokhagymát belemártottak egy kistányérba öntött mézbe. Édesanyám csinálta, egy kis keresztet rajzolt vele a homlokunkra, hogy erősek legyünk, mint a fokhagyma."

2

'

1 Tápiósápon a vacsora előtt ették meg a harangozóéknál sütött ostyát. Mágikus erőt tulajdonítottak a karácsony böjtjén fogyasztott almának. Tápiósápon „mindenki kapott egy almát, meg egyet szétvágtak, mindenki kapott belőle, hogyha eltéved valamikor, emlékezzen rá vissza, kivel ette együtt az almát, akkor visszatalált". Nagykátán a fiatal lányok férj jóslása kapcsolódott a karácsonyi almához: „Luca naptól fogva az egészséges piros almát a feje alá tette a lány. Mikor kigyüttek a nagymisérül, akkor kiállt a kapuba, beleharapott az almába, és amilyen nevű gyütt arra, olyan nevű lett a férje." Tápiósülyben egészségvarázslásra szolgált az alma. A lányok kezében mindig volt piros alma az éjféli misén. Mikor hazajöttek, húztak a vályúba vizet, beletették az almát és erről itatták meg a lovakat, hogy olyan szép egészségesek legyenek, mint a piros alma. A szokás feltehetően újabb változata Űriból ismert: itt karácsony reggelén vödörbe kétpengőst tettek, és erről itatták meg a lovakat, tehenet. Tápiósápon szokásos volt, hogy karácsonykor minden jószág kapott egy fél vagy egész almát.

25 Hiedelem már nem fűződik a karácsony böjtjén csemegeként fogyasztott dióhoz, de a karácsony előtti napokban és karácsonyböjtkor, míg nem mentek az éjféli misére, rendszerint dióra kártyáztak. Ilyenkor ettek főtt kukoricát, valamint Űriban felkötözött szőlőt kenyérrel. Fontos szerepe volt a legtöbb helyen a karácsonyböjti étkezéskor keletkezett karácsonyi morzsának. Tápiógyörgyén az ebéd befejeztével összehajtották az abroszt, így tették el, és a morzsát a korai csirkékkel etették meg, hogy el ne pusztuljanak. Nagykátán a maradék morzsát összeszedték, kivitték a jószágnak. Űjszászi és tápiósápi adataink szerint minden, a karácsony böjti étkezés során fogyasztott ételből és az alma-, dióhéjból tettek el egy kicsit. A zacskóban tartott morzsát a jószág betegsége esetén vették elő, és hamujával, füstjével gyógyítottak. Az éjféli miséről hazaérkezve szabadultak fel a böjt alól, akkor már meg lehetett enni a disznóhúsból készült ételeket. Űriban karácsonykor reggelire tejeskávét, mákos kalácsot, üres kalácsot fogyasztottak. Nagykátán, Tápiógyör§30