Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén
került a vasárnapi asztalra egészen december végéig, mikorra ismét lehetett a hízót vágni. Nemcsak az év különböző időszakaiban fogyasztott ételfajták sorakoztak rendbe, hanem a hét egyes napjain is más-más jellegű ételek váltották egymást. 21 A Tápió mentén tésztás napok voltak a hétfő, szerda és péntek. Nem volt szigorúan megszabva, hogy milyen étel kerüljön az asztalra, mégis általánosnak tekinthetjük a hétfőn fogyasztott gombóclevest, ami után tört krumplit, savanyú tojást vagy paradicsomszószt ettek. 22 Tápiógyörgyén tésztás napokon főtt kukoricaliszt alapanyagú gölődinleves vagy tejbegölődin. A kásákat, a szaggatott és sült pépeket szintén tésztás napokon készítették. Hétköznapi ételnek számított a nyögvenyelő. Nagykátán szerdán kalácsot, pénteken rétest sütöttek, előtte krumplilevest, bablevest tálaltak. Húsevő nap a kedd és a csütörtök volt a Tápió mentén. Ekkor túlnyomórészt a maguk vágta disznó felfüstölt vagy lesózott részeit főzték levesnek meg, krumplival, babbal vagy káposztával. Tápiósülyben szombaton nem főtt leves, paprikás krumplit ettek kolbásszal. A vasárnap étrendje átmenetet jelent a hétköznapok és az ünnepnapok táplálkozása között. Az ekkor felhasznált nyersanyagok — füstölt húsféle — részben azonosak a hét húsevő napjain megfőzöttekkel, részben eltérnek azoktól. Például friss hús, baromfi csak vasárnap, nagyobb ünnepeken, illetve aratáskor, szüretkor került asztalra. A vasárnapi étrenden nem főfogás volt, hanem a nap ünnepi jellegét hangsúlyozta a sütött kalács, fánk vagy herőce. Télen együtt étkezett az egész család, felnőttek és idősebbek gyakorta csak napjában kétszer. A családfő ült a sarokba, mellé a nős férfiak feleségükkel, esetleg a férjhez ment és otthon maradt leány a férjével. Az asztal szélén és a kemencepadkán volt a gyerekek helye. Az evést mindig közös imádkozás előzte meg, ezután először a gazda szedett magának az ételből, utána a többi felnőtt. A gyerekeknek az anyjuk, nagyanyjuk szedett. Az emlékezettel utolérhető időszakban már legfeljebb a szőlőbeli munkák idején ettek egy tálból, odahaza mindenkinek volt saját tányérja. A napszámos munkára járó férfiak és nők családjában az esti volt a főétkezés. Früstökre, ebédre szalonnát, kenyeret, főtt tojást vittek magukkal, este sokszor ették a gyorsan elkészülő paprikás krumplit. Ha több család lakott együtt, az otthon levő menyecske főzött mindenki számára. A közelben dolgozóknak ételesnek nevezett zománcos bádogedényben vitték ki az ebédet. Farmos és Tápiógyörgye szőlővel telepített határában a szőlőbeli kunyhók felszereléséhez az egyszerűbb konyhai eszközök és edények is hozzátartoztak. Itt általában szabad tűzhelyen, katlanon bográcsban vagy vaslábasban főztek. Kedvelt, férfiak által is főzött ételek a pirított tésztalevesek, a paprikás krumpli. Reggelire gyakran nyárson sült szalonnát ettek. JELES NAPOK ÉTKEZÉSI SZOKÁSAI A naptári év ünnepei között a táplálkozás rendjében kiemelkedő szerepe volt a karácsonyt közvetlenül megelőző karácsonyböjtnek, illetve a karácsony— újév közötti időszaknak. A böjttel a középkor óta vallási előírásoknak tettek eleget, ugyanakkor egy-egy vidék népére évszázadok óta, máig jellemző az az ételsor, amelyet például karácsony böjtjén fogyasztott. 23 így a böjt idején egyrészt tartózkodtak bizonyos — húsos, zsíros — ételek fogyasztásától, ugyan535
