Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

képp tepsiben, reggelire készítették. Tápiósülyön, Nagykátán csipásmálénak nevezték. Tápiógyörgyén divatos étel volt a csiramáié, ha egy-egy helyen sütötték, az ötödik-hatodik szomszédba is elküldték. A laskás málé búzaliszttel gyúrt tésztáját Tápiógyörgyén elnyújtották, rátették a meglisztezett sütőlapátra, a széleket felhajtották, így öntötték rá a kukoricalisztből kavart híg málét. Kemencében, a sütő]apátról lecsúsztatva sütötték meg. Tápiósápon gyakran készült kukoricagölődin. A krumplival, liszttel, vízzel összegyúrt kukoricalisztet fazékban főzték, berántották, hagymát pirítottak rá, s a keményre főtt gombócokat a lével együtt ették meg. A paraszti konyhán újabb eredetű burgonya először a pépek között hódított teret; a Tápió mentén is több változatban készítik a tört krumplit, krumpligancát, melyet túróval, mákkal ízesítenek. Tápiósápon krumpli kásának vagy pépkének nevezik a vízben megfőtt, összetört, liszttel sűrített ételt. Ugyanitt a krumplit nyersen lereszelték, liszttel összekeverték, töpörtős zsíron tepsiben megsütötték: kr amplis g örhöny пек, mackónak nevezték. Megfőzött és összetört krumpliból liszttel gyúrták össze és vízben főzték ki a mindenütt kedvelt nudlit, lekváros gombócot. KENYÉR- ÉS KALÁCSSÜTÉS A Tápió mentén dombos területek és sík részek, feketeföldes és homokos talajok váltják egymást. A sokszor sovány, homokos talaj, a kevés folyóvíz, gyakori aszályos évek következtében gyakran kevés terményt tudtak betakarítani. Fényes Elektől tudjuk, hogy „tavasziak közül zab vettetik, mint árpa, köles pedig olly nagy mennyiségben, hogy a tetemes belső fogyasztáson kívül sok ezer mérőt adhat el a felföldieknek".

5 Jobb talaja a vizsgált falvak közül Tápióságnak, Tápiógyörgyének, és a környező, már nem Tápió menti Abonynak, Zagyvarékasnak, Űjszásznak van.

6 A természeti adottságok meghatározzák, hogy melyik a legfontosabb kenyérgabona; feketeföldön búza, homokon rozs termett jobban. Nagykátán, Tápiósápon a rozsliszt és a búzaliszt egyaránt használatos volt, Űriban felesen keverték a kettőt. Tápiógyörgyei adatközlők szerint a jobb mód jele volt a búzakenyér, a szegényebbek sütöttek rozslisztből. Tápiószelén, Farmoson rozs termett inkább, itt előnyösebbnek tartották a jó rozskenyeret, mert hosszabb ideig puhán maradt. Az aratáshoz, csépléshez eljáró munkásokat rendszerint búzában fizették, s azok így szerezték be az egész évi kenyérnekvalót. A Tápió mente délebbi, és a Jászsággal szomszédos falvaiban figyelhettük meg a búzatermelés nagyobb arányát, míg a Nagykátát környező településeken a rozs volt az elsőrendű kenyéralapanyag akkor is, ha búzaliszttel keverve sütötték. A kenyérliszt pótlására szegényebbek, főleg aratás előtti időszakban használták a kukoricalisztet és a krumplit. Aránya Tápiósápon a következő volt: „két rész volt a liszt, egy rész volt a kukoricaliszt, és egy jó nagy literes bögre krumpli ment bele". Szentmártonkátán a tiszta liszthöz egy szakajtónyi rozsot és ugyanannyi krumplit tettek, ez öt-hat kenyérnek volt elegendő. Havonta, kéthavonta volt az őrlés ideje. Tápiósápon vízimalom is működött, de jobban kedvelték a kőmalmokat,

7 úgy tartották, azok szebb lisztet adnak. Századunkban Tápiósülyre, Kókára, Nagykátára, Zsámbokra jártak ma530