Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

1887-ben született adatközlőnk emlékszik, hogy gyermekkorában látott porheltet. „Körülbelül az 1900-as években jött be a porhelt a divatba. Mán akkor vót. A zsidók vezettek, mert azoknak volt először porhelt is, meg széntűzrevaló is"

71 (Tápiógyörgye). „Az én édesanyám 1882-ben született. Az ő gyerekkorában még nem. volt berakó spór a szobában. Még akkor kint főztek a katlanban" (Üri). „Húsz éve volt itt egy öreg néni. Olyan 80 éves volt. Az járt ilyen sparhétokat csinálni mindenkinek. Azt kérdeztem meg, hogy hát eljönne-e nekem segíteni ilyen berakott sparhét csinálni" (Mende). A berakott sparheltet mindenütt vályogból csinálták. „Azt jobban lehetett faragni. A belseje sárral van kiképezve. Búza pelvája van belegyúrva, azért, hogy ne omladozzon. Az köti össze a sarat" (Mende). „Meg tudtuk magunk csinálni, csak platnit kellett hozzá szerezni" (Tápiógyörgye). 89. kep. Kemenceszáj a kaminban sártévővel, kitámasztó sártéglával. Fönt kürtőluk. Tápiógyörgye. (F.: Ikvai N, CF 20 277) 90. kép. Kamin belseje. Kemenceszáj kitámasztott tévővel. Kürtőluk kürtődugóval. (F.: Ikvai N., CF 19 976) Eleinte a kemencepadkára építették a berakott sparheltet, az ajtó felőli oldalra. Ezek kisebbek, csak fele akkorák voltak, mint amit később a földre építettek. A hamuzójuk épp a padkára esett. Szokás volt, hogy a padka tetejét deszkával borították. Így gyakran megesett, hogy a tüzes hamutól kigyulladt a padka (Kóka, Pánd, Nagykáta). „Minálunk is meggyúlt a patka este. Fönn voltak még édesanyámék, osztán észrevették. Meglátták, hogy füstöl a hamuzóból 511