Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

tembe nem főztem — mán most pedig 72 éves vagyok —, én még most se főzök sparheton kocsonnyát" (Farmos). Sütés. Amíg a kemencében a főzéshez a parazsat benn hagyták, vagy a gyorsabb főzés érdekében még a fazekak körül fel is halmozták,

67 addig sütéskor kihúzták a parazsat, és a kemence odáig felgyülemlett melegével végezték a sütést. Az asszonyok életében legjelentősebb volt a kenyérsütés. Már gyermekkoruktól kezdve készültek rá, hiszen 16—17 éves korban férjhez mentek. Előbb a begyújtást, a fűtést tanulták meg, aztán a dagasztást, ami nagy fizikai munka volt. Utoljára sajátították el a kenyerek bevetését a kemencébe — egyedül. Ezt többnyire ketten csinálták. Egyik a lapát nyelét tartotta, a másik ráborította a tésztát, és betaszította a kemencébe. Ügyességet, gyorsaságot igényelt a kenyér bevetése, hiszen gyorsan lefordult, vagy lefolyt a lapátról a kenyértészta. Ahol sok volt a gyerek, s a család kedvelte, a kenyér előtt lángost sütöttek. A kemence fűtése közben szakítottak a kenyértésztából egy zsömle nagyságú darabot. A sütőlapáton nyútófával szétnyútották, néhol késsel megszurkálták, vagy ujjal megnyomkodták, hogy ne hólyagosodjon fel. A kemence szájához közel, a lángnál sütötték. Mindig a másik oldalon, mint ahol tüzeltek. Mikor kész lett, késsel megkér esztöliék (Keresztet rajzoltak felette), megkenték zsírral, négyfelé vágták, megsózták, megették. Olyan púposak, ropogósak voltak, mint az aranyak (Kóka). Az egyszerű zsíros lángoson kívül töltött lángosokat is sütöttek. Ennek a szélét a sütőlapáton fölhajtogatták, s a közepébe tették a tölteléket. Csináltak túrós, kapros, káposztás, kolbászos lángosokat is. A töltelékesekből 3—4-et sütöttek, a zsíros lángosból általában annyit, ahány tagú volt a család (Tápiószentmárton). A lángos sütéséhez nem tették fel a tévőt a kemence szájához. Egyik mendei adatközlő szerint a lángos neve ilonka volt. „Mindig mondta a mama, hogy sütöttem ilonkát, gyertek gyorsan enni!" Egy másik, éppen ott levő asszony szerint az ilonka hosszúkás, ropogós, mint a zsúrkenyér: „és akkor az anyám a tetejét így megvagdosta, és az olyan ropogósra megsült! Fris78. kép. Szögletes kemence széles alvópadkával. Ajtó felőli részét levágták. Farmos. (F • Ikvai N., CF 20 345) 79. kép. Ágasfás ház kemencéje keskeny padkarésszel. TápióSüly. (F.: Ikvai N., CF 20 141) SQ4