Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

zárnak el a meleg továbbtartására. Tehát egy fokkal zártabbak, mint a Tápió mentiek. Adataink vannak arra, hogy ilyen katlant használtak a Tápió mentétől délre eső területeken is. Borzsák Endre ismertette Monor és Gomba nyílt tűzhelyeként. Fél Edit megtalálta Dunapatajon. Nóvák József Lajos Homokmégyen, Kiskunhalason és Fülöpszálláson látott ilyen formájú katlanokat. Az volt a feltevése, hogy a kiskun katlantípust írta le.

17 Mivel a szerinte ,,nagykun katlan"-nak nevezhető típus jóval nagyobb területen elterjedt, mint a Nagykunság, előbb alapos kutatással kellene meghatározni mindkét típus elterjedtségét. Csak ezután lesz megállapítható, milyen etnikumra, kis- vagy nagytájra jellemző építmény. 18. kép. A kemence szája előtt hamuluk vaslappal fedve. Balra fönt világítóluk. Tápiósáp. (F.: Ikvai N., CF 20 107) 19. kép. Kamii. A tűzpad alatt szemetes. Felsőegreskáta. (F.: Ikvai N., CF 20 102) A pernyelyuk és a padalja. A kemence szája előtt a tűzpadkába mélyítettek egy jókora lukat, amibe a fűtés után a kemence, a katlan és a tűzpadkán rakott tűz hamuját belehúzták. Elnevezései: pernyeluk (Tápiószele, Farmos, Tápiósáp), pernyetartó (Űri, Tápiósüly, Űjszász), pernyetároló (Üjszász), hamuluk (Kóka,

; Tápiósáp, Űri, Tápiószecső, Tápiószentmárton, Tápiógyörgye), hamus luk (Tápiószecső), hamuzó (Űri), hamutartó (Tápiószentmárton. 18. kép.) 460