Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai
tése, amit aztán esetenként még ki is színeztek (1-7. kép), vagy éppen a ház falát festették színesre és a vakolatdíszt fehérre, amint azt a 13. képen láthatjuk. A cifrálkodás jele volt a ház belső falának mintás díszítése, ami a még meglevő kemencékre is rákerült. A törpék, szarvasok, hattyúk és giccses tájképek csak elvétve fordulnak elő a Tápió menti falvak házain, ezeknek egyik különlegesen visszataszító darabját a 18. képen mutatjuk be. Előfordult, hogy a ház falát (főként homlokzatát) nem színezéssel, hanem a vakolat karcolásával díszítették. Ilyen megoldást láthatunk a 19. képen. Ugyancsak alkalmazzák újabban a festés helyett a különböző színű kőporos vakolatot. Ezek általában kevésbé rikítóak, mint a közvetlen festés. Érdekes megfigyelni, hogy a fehér meszelésről a fal színezésére való áttérésnek mi a sorrendje. Ez — nyilván — a falfelületek „fontosságát" is mutatja. A hagyományos formájú házaknak általában az utcai homlokzatát színezik, a többi fal fehér marad. De ahol a lakóháznak mind a négy fala színes, ott a melléképületek általában fehérek. Ennek természetesen anyagi okai is vannak, a meszelés ugyanis lényegesen olcsóbb, mint a színezés. Ezért a takarékosabbak csak a „legszükségesebb" falfelületeket színezik. 26. kép: Szelemengerendát tartó félágas, Tápiósüly (Kocsis Gyula felvétele) AZ AJTÓK ÉS AZ ABLAKOK A hagyományos, vert falú parasztház egyméteresnél is szélesebb falában kisméretű és szimpla ablakok voltak (20. kép). A kamra vagy az istálló keskeny ablakai ebben a vastag falban szinte lőrésszerűen ültek (21. kép). Ezeket a kisméretű ablakokat a lakószobáknál beépített vasrács (vaspácá) védte (22. kép.) A szimpla ablakok idejében télen úgy védekeztek a hideg ellen, hogy kívülről zsúpkötést akasztottak az ablakokra (Tápiószecső). Ezeket a zsúpokat vastagabb kendercérnával összefűzték és két fület csináltak rá a fölakasztáshoz. 32 Az I. világháború után kezdtek kettős ablakokat készíteni, ekkor jött divatba a kétszárnyas ablaktábla, a spaléta. A zsalugáter a parasztházakon nem terjedt el. Az ajtókat, ablakokat általában fenyőfából készítették. 377
