Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Berényi István: A Tápió mente földhasznosításának átalakulása

5. ábra. A földterület nagysága és művelésági megoszlása 1970-ben 1 = szántó; 2 = művelés alól kivett terület; 3 = legelő; 4 = szőlő; 5 = rét; 6 = erdő; 7 = nádas; 8 = kert/gyümölcs nyező jászsági gazdaságokban tudta tartani magát. Területünk szántóit a Duna— Tisza közére jellemzően a szőlő és gyümölcs kezdte elfoglalni. A korábbi, viszonylag egységes Tápió menti földhasználatnak három sajátos területe kezdett kialakulni; az agrártevékenység gyengülése vagy a kertészkedés erősödése a főváros hatásaként, a „tradicionális" agrártevékenység a Jászság peremi községekben és a szőlő-gyümölcs termelés térhódítása a homoktalajú területeken. Ez utóbbival kezdődik a tanyásodás második periódusa. — A felszabadulást követő néhány év nem jelentett változást a kialakult földhasználatban, sőt a földosztás végeredményben még meg is erősítette a mezőgazdaság tradicionális vonásait, mivel az önellátásra alkalmas kisgazdaságok száma nőtt. A földhasznosítás átalakulása az iparfejlesztés és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredőjeként jön létre (1950—1970). Ez a hatás a Tápió menti községekben különösen erős volt mert, — a kezdeti iparosítás erősen extenzív és fővároscentrikus volt; — a termelőszövetkezetek megalakítása a szőlő-gyümölcs termesztő községeket súlyosabban érintette, mint a szántóföldi növénytermesztőket ; — a 60-as évek közepétől a térség bekerült a főváros vonzáskörébe, mivel az ipari decentralizációs politika is főként a városkörnyéki településeket érintette. Ez népességvonzást is kiváltott, ami tovább erősítette a tanyafelszámolódást ; — közlekedés megj avulása felerősítette a napi ingázást, ami elősegítette a kettős foglalkozású családok kialakulását. Az ingázási lehetőség ugyanakkor növelte az Alföldről betelepülők számát is; 324