Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században
105 A témakör feldolgozásánál messzemenően figyelembe vettük Balassa I., 1973. 444—503.; Ikvai N., 1967. 48—63.; 1977. 144—150.; valamint Takács L., 1976. 86—95. megállapításait. 106 A kérdés előzményeit Takács L., 1980. 240—253. fejti ki részletesen. 107 Egyedül Tápióbicskéről 7 fogast, illetve boronát vittünk be a ceglédi Kossuth Múzeumba. 108 Wellman I., 1967. 199. Kóka, 237. Szentmártonkáta, 314. Pánd. 109 Ikvai N., 1973. 187. 110 Ikvai N., 1973., 1981. 111 Ikvai N., 1973. 187—202. 112 Vö. Pethe F., 1805. I. 309.; Szabó I., 1965. I. 278. 113 Ikvai N., 1973. 187—201. 114 Galgóczy K., 1877. II. 131.; Varga Gy., 1965. 338. 115 Varga Gy., 1965. 343.; Balogh I., 1965. 406. 116 L. Bakács I., 1982. 427—498., falvaink neveinél és Wellmann 1., 1967. uo. 177 Az egy összegben (és nem terményben) adózó 7 község terményszerkezete is hasonló lehetett, mint ezt a vallomások szövegeiből sejteni lehet. Wellmann I., 1967. 118 Vö. az I. és V— VI. táblázatok adatait. 119 Tanulságosan érzékelteti ezt a folyamatot, ezt az átváltást Dankanits Á., 1983. kötetében. 120 A tévedést kizárja, hogy pl. az aratásnál is külön emlegetik a rozsot: „ ... konkoly gyomlálásban, rozs vágásban"; „...búza tisztításban, rozs vágásban... szolgál" (Wellmann L, 1967. 258. Tápiógyörgye), azaz a búzavetésben kinőtt rozsfejeket levágja, hogy tiszta búza és ne kétszeres teremjen. 121 „ ... mind őszi, mind tavaszi föltakarított jószágot... be hordta", Wellmann I., 1967. 214. Pánd. 122 Sára Illésnek sokáig tokatlan búzája volt Úriban. 123 Ikvai N., 1963. MNA Farmos, CKMA 196/67. 124 Helyszíni gyűjtések Tápiószentmárton, Tápiógyörgye, Tápióbicske, és Ikvai N., 1963. Farmos, Medgyes István 91. CKMA. 196 67. Vö. Ujváry Z., 1969.; 1981. 125 Galgóczy K., 1877. II. 135. 126 Vö. Bellon T., 1981. 233—258. 127 „Száraz és vízi malmai a földes urainknak ..." (Tápiószele) ; „ ... száraz malom mellett való foglalatosságban" (Szentmártonkáta), Wellmann I., 1967. 252, 239. 128 Vö. Balassa I., 1960. 78. 129 Wellmann I., 1967. 198. 130 Wellmann I., 1967. 195. 131 Wellmann I., 1967. 239. 132 Vö. Kosa L., 1968., 1980. Dankanits Á., 1983. 52. 87, 102. A császári rendelet az erdélyi határőröknek kötelezővé teszi (oktatják is őket) a „pityókatermesztést". 133 Vö. Kosa L., 1968. 94—97.; 1980. 90—150. 134 Azelőtt az öregek meg nem ették volna másfajta krumplival a pörköltet (Tápióság). Kovácskrumplinak azért nevezték, mert olyan hosszú, darabos volt, mint a kovácsszén (Tápiószele). 135 Az 1930-as években „megjött a tejcsarnok", akkor meg a tej kellett; mindent megadtunk a marhának, akkor kellett a sok tök, meg az abrak (Úri). 136 Wellmann L, 1967. 249. 137 Galgóczy K., 1877. II. 140. 138 Az első háború után Kókán volt egy olajütő is. 1/3-t kellett otthagyni valami szegénységi alapra az olajnak. Úriban öreg Csontos Illésnek volt olajütője. A magot legelőször megpirították tepsiben. Utána egy kétrészes kis darálón meghajalták, majd két vashenger között átpréselték. Ezután nyomkodták össze teknőbe, onnan a nagy faprésbe (aminek 4 vödrös méretű lukja volt), ahol nagy faékekkeí szorítva, kinyomták belőle az olajat. Gyönyörű, finom olaj volt. Nem csak böjtben, mindig használták. (Elmondta Csontos Imre 68 éves, Űri.) 139 Bél M., 1977. 27. 140 Wellmann I., 1967. 202. 141 Vö. Takács L., 1964. 142 Egyértelmű a szöveg utalása, miszerint csak olyan családok termeltek, ahol sok a gyerekes asszony („tselédessek vagyunk"). Wellmann I., 1967. 195. 143 Wellmann I., 1967. 198.; Borovszky írja, hogy 1875-ben kezdeményezték a dohány« termesztést a tápióságiak. Nyilvánvaló a félreértés, hiszen a fenti idézet jóval 311
