Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

korábban említi a dohányt. Borovszky S., 1910. I. 141. Galgóczy fejti meg a rejtélyt; ekkor települ a faluba 10 dohányos család. Galgóczy K., 1877. I. 198. 144 „Kenderbeli kilencedből 8 fonantot mélt. uraság házánál fonat, lúgzás után fel gombolítat" (Nagykáta) ; „ ... az kenderből penig egész helyes jobbágy 18 meg törött kender fejeket ad" (Tápiószecső) ; „ ... virágos kenderbül hatot, magvas kenderbül hat fejet elkészítve ád" (Szentmártonkáta) ; „Fehér népünknek az udvarban való szolgálattya, nem különben rostálásban, mosásban, kender növésben és elkészítésében esztendőt által kilencven napokra megyén" (Tápióbicske) ; „ ... egész ház heles jobbágy 3 font kócsot..." (Farmos). Wellmann 1., 1967. 240, 202, 239, 245, 252. 145 Wellmann I., 1967. 195. 146 összeírtuk érdekesség kedvéért, milyen virágokról szólt, vagy mutatott meg udvarában Glózik Jánosné 81 éves parasztasszony, Menden. 147 Galgóczy K., 1877. I. 195. 148 „ ... káposzta kilencedért 20 fejet ád", Wellmann I., 1967. 245. 149 Wellmann I., 1967. 195, 199, 234. 150 Wellmann I., 1967. 244. 151 L. az V. táblát. Önálló kigyűjtés a Mezőgazdasági Stat. Adatgyűjt. 1870—1970. Földterület III. 195—213, 271. Bp. 1970. 152 Glózik József né 81 éves közlése, Mende. 153 „Szőlőkötésre alkalmatos sássunk elég terem" (Szentmártonkáta) és több más falu adataiban is: Wellmann I., 1967. 237. Az újabban használt kötözősustyát (kukoricalevél a csövön) télen készítették elő. Két szálat (levelet) összesodortak és összekötöttek a csúcsrésznél. így a két levél hossza éppen elég volt kötözésre. Kis 20—50 darabos csomókba kötve állt a padláson. Használat előtt 1—2 nappal kicsit megnedvesítették, hogy jobban lehessen vele dolgozni. 154 Tápióbicskéről két taposózsákot (borzsák), bor szűrő kast, és egy szőlőprést (sutu) vittünk be a ceglédi múzeumba, 1964-ben. 155 Wellmann I., 1967. 113. 156 Galgóczy K., 1877. II. 209. 157 Galgóczy K., 1877. II. 152. 158 Vö. Wellmann I., 1967. 357.; Léderer E., 1923. 123—157. 305—326. 159 Barbarits L., 1965. 160 Tápióbicskéről négy irtóvasat vittünk be a ceglédi múzeumba 1963-ban. 161 Wellmann L, 1967. 258. 162 Vö. Ikvai N., 1967. 96.; Takács L., 1976. 97. 163 Wellmann L, 1967. 214. 164 Vörös 1., 1976. X. 5. 6. 165 Galgóczy K., 1877. III. 208. 166 L. Ikvai N., 1963. MNA Farmos. 167 Vö. Márkus M., 1943. 81—84.; 1964. 35—41. 168 Vö. Márkus M., 1943. 1964. 169 A szerszámok kérdéséhez 1. Fél E.—Hófer T., 1961. 487—535.; 1964. 5—90.; Juhász A., 1975. I. 105—167. 170 Néhány azért a ceglédi múzeumba is bekerült Tápióbicskéről 1963—64-ben. 171 Alsóegreskáta, Pánd, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószele, Szentmártonkáta és Üri falvakban tudtak még visszaemlékezőink a sarlós aratásról. 172 Vö. A Dunántúlra vonatkozóan Benda Gy. 1982. 438—447.; Wellmann I., 1933. 137.; Balogh L, 1957. 270—291. 173 L. Dinnyés I., 1984. dolgozata e kötetben. 174 „ . .. mindenémű tavaszinak kaszálásában és nyövésiben" (Nagykáta), Wellmann L, 1967. 241. 175 Wellmann I., 1967. 213. Pánd. 176 Wellmann 1., 1967. 255. 177 Wellmann I., 1967. 206—7. 178 Wellmann I., 1967. 196. 179 Wellmann I., 1967. — az egyes falvaknál. 180 Wellmann I., 1967. 197. 181 Wellmann I., 1967. 237. 182 Tápióságon Árokszállási József Kun Mihály nagyapjától, ugyanitt Bartucz Illés 91 éves szintén a nagyapjától hallott a sarlós aratásról; hogy az asszonyok sallóztak. Űrin 1863-ra számoltuk vissza Csontos Mihály nagyapja visszaemlékezését. Tápiógyörgyén a 94 éves Peregi Tóth István még maga is „sarlózott". — így err> 312