Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

95. kép. Morzsológép, morzsolószék (Tápiószele, 20 310; „Stolická", Mende, 19 945.) Amíg a gabona volt az egyedüli biztos pénz, azt jórészt Pestre vitték. Galgóczy írja a nagykátaiakról, hogy 1874 után Jászberénybe, Monorra, Ceglédre hordják a gabonát, de baromfival változatlanul Pestre járnak.

261 A vasút végképp megváltoztatta a tradicionális piaci rendet. Az 1880-as évektől már nem volt gond a szállítás, a piacozás. A falvakból megindul a Pestre járók tömege. A vonzás óriási méreteket ölt. A munkába járók egyidejűleg árut is visznek magukkal (10—20 liter tejet széthordanak reggelente). Sok férfi vállal munkát a vasútnál. Ezek lesznek (szabadnapjaikon és munkába menet) a fő piacozók. De sokan járnak üzembe, közművekhez, kertészetekbe, úri házakhoz kisegítőnek, cselédnek.

262 5 hold földből egy család aligha tudott megélni. A műveléshez is kevés volt az állat. így a volt zsellérek, szegényparasztok kiegészítő munkákat vállaltak (aratás, cséplés). Tápiószentmárton, Farmos népe egész télen nádat vágott és eladta azt. De minden faluban megtaláltuk nagy szám96. kép. Szelelőgép a hozzá tartozó rostákkal (Tápiógyörgye, 20 009; 19 983.) 290