Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

pénzt szerzünk adóink ki füzetesére amijük csak nélkülözhető eladják és , és élelmünk táplálására".

260 Jelentős jövedelmet adott a királyi sónak Szolnokbul (néhány déli falu eseteben) Szegedrül Pestre évente kétszer, néha háromszori szállítása is. Ez a piaci rend, a pénzszerzés forrásai a jobbágy felszabadulást, elkülönülést követően, a XIX. század második felében változik meg gyökeresen Feltörik a legelőket, amelyeknek egy része szőlő és gyümölcsös lesz. A gabona lesz a sláger, amelyből — néha a szájuktól is megvonva azt — mindent eladnak Lz a pénz-, (majd föld-) szerzési vágy még kegyetlenebbé válik a két háború kozott. Idéztük már az Üriban elmondott, a földszerzés miatt árpakenyeret evő gazdaasszonyt. A kukorica vetésterületének növekedésével a századfordulótól jelentőssé válik az állattartás. így a bevétel másik nagy forrása az állattenyésztés, a ket háború között. A gabona mellé több intenzív művelést kívánó növény is társul. Próbálkozások és kísérletezések (majd bukások) sora követi egymást, mi hoz több pénzt! Mák, bab, káposzta, zöldségfélék, bor, dohány háziállat (elsősorban sertés, hízott marha), aprójószág (liba, kacsa, csirkék, tojás) tartása növekedett meg. A tejcsarnokok hálózatának (harmincas évek végen) kiépülése a tehéntartást tolta előtérbe. 15—20 tejesköcsög is száradt az udvarokon. Nemcsak a tejcsarnokba hordták már a tejet, de Pestre házaltak a közelebbi falvakból, vagy vajat, túrót vittek piacra. 94. kép. Kukoricamorzsoló szék, gyári kukoricamorzsoló gép (Tápiósáp 20 174- Nagvkáta, 17 915.) ^ _ Lényegében ezt a pénzért futó kapitalista versenyt váltja fel, vagy inkább zárja le az 1960-as években teljessé váló kollektív gazdálkodás. Az első évtized nehézségei után kiegyensúlyozott életet hoz a falvakra, ahol megszokott önsanyargató munkatempóval örömmel szervezik látványos gyarapodásukat alakítják át életüket gyökeres fordulatot véve a múlttól. A néprajz kutatója a háztáji gazdaságok kereteiben tovább élő hagyományokat szedheti ma már csokorba es az öregek emlékezetét, néhány megmaradt eszköz használatát figyelheti meg. A termelés alakulásával a piacok is változtak az elmúlt száz esztendő alatt. 289