Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

91. kép. Házilag készített különféle cirokseprűk (Mende, 19 919.) belüli kisebb szállításokra használták. Legtöbbet az istállóból való trágyahor­dásnál szolgált. Egyszerűbb változata a saroglya. Létraféle alkotmány, amelyet két em­ber hordott. Ez is elsősorban trágyahordásra szolgált a háznál és a szőlők trá­gyázásánál (61/b. kép). Ritkábban deszkázott, szögletes alakú, kis méretű taligával is találkozunk. Sertéstrágya hordására, udvari rendcsinálásnál, földhordáskor, építkezéskor használták (61/d. kép). Deszkás taliga a neve. Nem minden háznál volt, gya­korta kölcsönözték egymásnak. A téli közlekedés egykori kedvelt eszköze volt a ló vontatta szánkó. Csak a lovak után kötöttek szánkót, mivel az ökör, tehén nem tud járni a hóban. Két ívelt végű faoszlopból faragták a talpát. Elöl egy erősebb gerenda csa­polta össze, amelyen két vaskampón lógott a vontató hámja. A dereka táján és a végén 1—1 30 cm magas oszlopra ugyancsak 1—1 átkötőfát tettek (lénye­gében ez a szekér első és hátsó tengelye fölötti párnafákat helyettesítette. így is hívták. Erre került rá a szekéroldal, amelyet a párnafák végébe fúrt (itt a lőcsöt helyettesítő, kissé kifelé dőlő) erős karóknak (nyárs) döntöttek. Alját a szekérhez hasonlóan bedeszkázták. Jól telerakták szalmával és ide az aljába ültek (sohasem ülésdeszkára, mert magasan hideg volt). A szórakozó, lójártató szánkózáson kívül malomba jártak vele, vásárra, ügyes-bajos dolgaik intézé­sére. Lényegében a cifra, könnyű lovas kocsit helyettesítette. De fontos járműve volt a télen esedékes trágyahordámak. Ház alakúra kúpozták fel a szánon a trágyát. A hajtó a kúp előtti részen, ülésdeszkán (vagy a kissaroglyába ra­kott szalmán) ült és hajtotta a lovakat. A lovakon, nyakba akasztott csengő szólt, hogy a járókelőket figyelmeztesse a csendesen járó szán közeledtére. Az emberi erővel végzett teherhordás nagyon sokrétű tevékenység, bár va­285

Next

/
Oldalképek
Tartalom