Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

més elhelyezésére, a gyorsabb és könnyebben kezelhető hombárokat kezdték építeni. Oszlopok tartotta, háromoldalú, ledeszkázott fenekű egy- vagy több részes rekesztek volt ez, alul felhúzható ajtóval, az eresztővel. Ahogy nőtt tároláskor a gabona mennyisége, úgy rakták be az első szemközti falba mind magasabbra a deszkákat. A legutóbbi időkig a zsákos, a padlásra teregetett és a hombárban való tárolás maradt fenn. A szántóföldeken termelt gabona egy részét — a saját szükségletet mindenképpen — a falvakban működő nagyszámú malmok dolgozták fel. A malomjog a földesúr tulajdona volt. így néhány helyen ő maga tartotta fenn azokat, másutt a jobbágyok kezén volt, de fizettek érte. Az urbáriális összeírások 176871. kép. Favillák [a) Nagykáta, 17 911; c) Nagykáta, 17 910.]; szalmahúzó horog, [b) Tápióság 18 040.] ; vaslemezből préselt „favilla"' (Mende, 19 939.) 72. kép. Kétágú kévehányó villa [a) Tápióság, 18 042; b) Tápiósüly, 20 159.]; kisgereblye, trágyahányó vasvilla [c) Tápiószentmárton, 17 980.]; két, sokágú répahányó- és egy kétágú kéveadogató villa [e) Tápiósüly, 20 155.] 263