Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

4. tábla. Szentmártonkáta—Tamáskáta puszta, a középkori faluhely. tott padlój ú házak részleteit, gödröket tártak fel. Más telepásatások tapasztalataiból tudjuk, hogy a tűzkövesi agyagos padlójú házrészletek általában nagyméretű, 100 m

2-t meghaladó alapterületű, de egyosztatú házakhoz tartoztak. E házak a felszínre épültek. Padlójukat vastagon kitapasztották agyaggal, néha csupán ledöngölték a földet. Felmenő falakat gerendákból ácsolták össze (boronaház), ritkább s a nyíltszíni telepeken gyakoribb a gerendavázas, vesszőfonatos, vastagon tapasztott falú ház. A házakat nyeregtető (fa, nád, gaz?) fedte. A földvárakban eleinte nagyobb, a műveltség késői szakaszában kisebb (35—60 m

2

) alapterületű boronaházak álltak. A hatvani kultúra földvárai egyben telltelepek.

62 Keveset tudunk a házak belső berendezéseiről. A legfontosabb, a tűzhely rendszerint a ház közepe táján helyezkedett el. Kezdetben nincs kiépítve, később külön kitapasztják a helyét, edénytöredékeiket is helyezve a tapasztás alá, a műveltség késői korszakában pedig már a tapasztott peremű, néha plasztikus díszekkel is csinosított tűzhelyeket készítettek.

63 A vatyai kultúra késői szakaszában kis alapterületű (kb. 20 m

2

), családi házakat (gerendavázas paticsfal, nyeregtető) építettek. Bennük, de a házak között is voltak tűzhelyek és szép számmal, különböző rendeltetésű gödrök. Ilyen településrészletet tárt fel Kovács Tibor Mende—Leányváron.

6

*

1 Minden bizonnyal a ház berendezéséhez tartozott az a két agyagtárgy, amit a Leányváron találtak. Edénytartó lehetett, tehát a tűzhely környékéhez tartozhatott a fordított csonka kúp alakú, belül jobban összeszűkülő, pelyvás agyagból formált, kiége22