Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

bért és munkáját, de a korszak e témához tartozó társadalmának kérdéseit is érinteni igyekeztünk (munkára nevelés, közösségek a munkában, összesegítés, konzerváló és megújuló közösség stb.). A Tápió mente néprajzi vizsgálatánál döntően magyar anyaggal kell számolnunk. A lakosság mozgásairól e kötetben Kocsis Gy. részletesen ír. A vizsgálat alá vett 18 faluból Menden és Tápiósülyön találtam néhány szlovákul beszélő családra, akiktől igyekeztem a földművelésre vonatkozó legfontosabb adatokat, főleg terminológiákat nyelvükön is rögzíteni. Ezeket az adatokat az egyes fejezetek anyagánál zárójelben vagy jegyzetben közlöm.

5 1. kép. Fagerendelyes Vidacs-eke, újabb vastaligával (Tápióbicske, 2375). Megjegyzés: a községnevek utáni számok a fényképfelvételek számát jelzik a ceglédi Kossuth Múzeum fotótárában. A képeket — kivéve, ahol azt külön jelezzük — a szerző készítette. 2. A FÖLDMŰVELŐ TÁJ, A HATÁR A természeti táj, amely az általunk vizsgált földművelés színterét adta, változatos felszínű és talajú. A Tápió felső folyásánál a Gödöllői-dombvidék jellemzői dominálnak a löszös homokfelszínükkel, rozsdabarna erdei talajukkal. A patakvölgyekben jelentkezik csak agyagos réti talaj. A Tápió alsó folyásánál — főleg Tápiószentmártontól keletre — elterülő terület jellemzője az öntéstalaj, váltakozó homokhátságokkal; Györgye, Üjszász határában jelentkező szikes foltokkal.

6 A fentiekből kitűnik, hogy térségünk laposabb részein szántók, a domb172