Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

hogy a legközelebbi gyöngyösi vásárban ismét megvehessek a szegedi emberen a sokszor gazdát cserélt pénzösszeget. A forrásokból kiérezhető, hogy ezeknek a kereskedelmi utaknak már kialakult gyakorlatuk volt. A szemes terménnyel, illetve gyümölcsfélékkel csak kisebb távolságra kereskedtek. így például egy kókai gazda a XVI. század végén egy kocsirakomány dinnyét szállított Pestre, a csejkekátaiak és szentmártonkátaiak pedig 1669-ben Kecskemétre szemes terményt. A nagykőrösi magisztrátus a XVII. század folyamán gyakran vásárolt a korábban már említett községekből származó gabonát, összesen mintegy 360 forint értékben.

54 A gazdasági élet áttekintése után a települések térbeli megjelenéséről, a településtípusokról szólok a XVI—

XVII. századi források alapján. Ebben a korszakban a térképek még nem ábrázolják valósághűen a településeket, így ismét csak az összeírásokra és a tanúvallomásokra szorítkozhatom. A településtörténeti kutatások megállapításai szerint a késéi feudalizmus teljes kiépülése idején a legelterjedtebbé a szalagtelkes-utcás falu vált, már a XIV. században. Ebben a falutípusban a belső telkek többnyire a földesúr által szabá19. sz. fénykép: Tápiószentmárton, félig földbe ásott, boltozott pince a portán. CKM Fotó 17 891 (Ikvai N. felv. 1979.) lyozottan utak, utcák mellé rendeződtek. A mezővárosok kialakulásának, jelentősebb számú népesség tömörülésének, illetve ezen mezővárosok gyakori erődítettségének eredményeként azonban már a XV. századtól szabályos utcarend nélküli zsúfolt belterületű halmaztelepülések is kialakultak és gyakorivá váltak. A zsúfolt halmazossággal gyakran együtt járt, hogy a lakóudvar és a gazdasági udvar térben külön vált egymástól és a gazdasági udvarok egy külön szérűs-, ólas-, akloskertövezetet alkottak, körülvéve a házakkal zsúfolt, 114