Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

belső lakómagot. A korszak másik fő kérdése a XVIII—

XIX. századi tanyák előzményeinek tekinthető mezei kertek, szénáskertek megjelenése, elterjedése. A különböző időpontban készített defterek névsorainak összevetése módot ad arra, hogy nagy valószínűséggel megállapíthassuk utcás- vagy halmazfalvak voltak elterjedtek a XVI. században a Tápió vidékén.

55 (Az összevetés eredményét az 1—17. számú rajzokon ábrázolom.) A Kókát, Tápió szentmar tont, Szecsőt, Szenttamáskátát ábrázoló rajzokon nagyon jól érzékelhető, hogy ezek szalagtelkes-utcás falvak voltak. Kákának feltehetőleg egy hosszabb főutcája volt, amelyből egy rövid keresztutca nyílt, illetve ezektől elkülönülve egy rövid utcakezdemény, amelyben azok a személyeik laktak, akiket 1559-ben új beköltözőkként írtak össze. Ez a kép megfelel az első katonai felmérés térképén látható állapotnak. Tápiószentmárton feltehetőleg 2 utcasorból állt, de halmazos jellegű részei is lehettek. Szecső szintén egy párhuzamos házsorból állt, amelyet középen egy rövid keresztutca szakított meg. Szenttamáskába az egyutcás aprófalu tipikus képét mutatja. Bicske, Sor eg, Félegyháza, Szentlőrinckáta, Egreskáta, Ság rajzából szintén utcás falvakra következtethetünk. A Bicskét ábrázoló kép jól megfelel a XIV. századi oklevelek leírásának, annak ellenére, hogy itt az azonos személyek aránya nem érte el az 50%-ot. Bicskén az oklevelek szerint is a Tápió mellől induló házsor végére merőle12. sz. térkép: Pánd a XIX. század első felében. OL. S. 90. no. 1. 115